"A sport nem elismert a társadalom által"

Az idei Mezeifutó Országos bajnokság versenyeit látva, statisztikáját elemezve felmerül a kérdés, hogy a szabadidó sport  által preferált versenyszám - amely még ma is a legegyszerűbben tömegesíthető - miért állít évről-évre kevesebb igazolt atlétát a bajnokság rajtjához. A masz.hu kérdéseket intézett e tárgykörben a csákvári OB három legjobb - az összesítettt pontverseny rangsorát tükröző, nagy hagyományokkal rendelekző Munka vándordjíban éllovas - egyesület szakembereihez. A következő kérdéskör szerepelt a megkeresésben: - mi az oka, hogy egyre kevesebben indulnak a mezei Ob-n; hogy már a fiatalabb korcsoportokban is alig van verseny, utca hosszal győznek - főleg leány - ifik, juniorok;  hogy idő előtt eltünnek tehetségesnek vélt versenyzők ?
Az alábbiakban olvashatóak a márciusi OB-n legeredményesebb szakosztály, a VEDAC ( Tóthné Stupián Anikó) gondolatai:

Sajnálatos jelenség, hogy egyre fogynak az atléták.  Ez nem csak a távfutásra igaz, hanem az egész atlétikánkra, az egész magyar sportra.  Mi lehet e jelenség hátterében? 

Véleményem szerint, több oldalról lehet megközelíteni a problémát. Nézzük párat a teljesség igénye nélkül.

1. Kevés az ügyes, jó mozgású, ambíciós fiatal, akik a sportot választják a szabadidejük hasznos eltöltésére, és akikből kinevelődhetnének nemzetünk büszkeségei. Ez egy részt genetikai – edzetlen szülők, gyenge fizikumú gyermeke – más részt a szülők nevelési problémája (nem viszik a gyerekeket a szabadba a játszóterekre). Nem viszik őket sportolni sem. Miért?  Mert nincs idejük, a szülők leterheltek és hiányzik a társadalomnak a szülőkre, családokra gyakorolt nevelő hatása.  Nincs társadalmi értéke a sportnak, a sport nem elismert a társadalom által. Ezt a problémát az iskolai testnevelés (hiánya) tovább súlyosbítja. Ahol a testnevelő szeretne testnevelés órát tartani, ott gyakran a szülők ellenállásával találkozik, akik sérelmezik, hogy megizzadt a gyermek az órán. Később már ez a gyermek – a szülőktől eltanulva – saját maga lázad a mozgás ellen.

2. Akinek szerencséje van és mindezek ellenére az edzők, testnevelők meglátják benne a jó képességeket és kiválasztják, vagy valamely külső ráhatásnak köszönhetően elindul sportolni, az lehet, hogy azzal szembesül, hogy nincs pálya. Tavaly még volt, idén már nincs. Van helyette Tesco, vagy valami pályának nevezett lerombolt állapot, de semmiképpen nem a XXI. század elvárásainak megfelelő.  Ezek az infrastrukturális problémák.

3. Az edzők még mindig nem adják fel, mert ők egy különleges faj.  Nem tudni pontosan, hogy mi hajtja őket, - minket.  Azt gondolom, valami megfoghatatlan kötelesség tudat, becsvágy, hit, elszántság. Az atlétika és a gyerekek iránt érzet szeretet és tisztelet. Viszont ezt sem lehet a végtelenségig kihasználni. Egyre kevesebben tudjuk vállalni a sok munkát, időt és energiát igénylő feladatot, anyagi és erkölcsi elismerés nélkül. A fiatalok már nem választják az edzői pályát, mert látják edzőik gondjait, problémáit. Az edzők 90 százaléka mellékállásban tudja vállalni a feladatokat. A szakmai képzés, tovább képzés is nehéz, megoldásra váró feladat.

4. Mégis a nehéz helyzet ellenére még vannak fiatalok, akik saját belső motor által hajtva, valamint szülői és egyesületi, Heraklész Csillag program támogatásával eljutnak a felnőtt atlétikáig. Ezek a versenyzők akkor találkoznak az egyik legnagyobb vízválasztóval, az egzisztenciális nehézségekkel.

5.  Még nem ejtettem szót az egyre súlyosabban jelentkező egészségügyi háttér problémájáról.  Egy vérkép vizsgálatáért könyörögni kell. Sérülés esetén sokszor hetek telnek el, mire egy hozzáértő orvos látja a versenyzőt. El vagyunk maradva prevenciós felvilágosítás terén. Nincs, vagy nem tudjuk megfizetni a kiegészítő egészségügyi ellátást. Táplálkozás szakértő, pszichológus, masszőr,stb.

Összefoglalva,  az általam írt gondolatok:A fő probléma felvetés: - Miért van ilyen kevés sportoló fiatal? Megoldást segítő feladatok:- Társadalmilag elismerté tenni a sport fontosságát és jelentőségét.  - Sportolási helyeket (atlétikai pályákat) létrehozni, felújítani. - Az edzőket megbecsülni, elismerni, képezni.  - A versenyzőknek életút programot létrehozni. -  Az egészségügyi hátteret biztosítani, elérhetővé tenni.

Tudom, nem merítettem ki a problémák és feladatok körét. Gondolataim legyenek vitaindítóak és üzenet értékűek, azok felé, akik segíthetnek a megoldásban.