Zsivoczky Attila tervezi a jövőtSaját jellemzése szerint értékelhetetlen évet zárt 2008-ban Zsivoczky Attila, holott a világbajnoki bronzérmes tízpróbázó számára az olimpiai dobogó sem tűnt elérhetetlennek. A sérülésekből kilábalva hazai topatlétánk idén egyfajta regeneráló évet tervez, amelynek végén egy 8000 pont fölötti eredménnyel szeretné rendbe tenni önbizalmát. Ha ez sikerül, az egyben első magyar bajnoki címét is jelentené tízpróbában. A távlati cél pedig nem elsősorban London, hanem a 8554 pontos országos csúcs megdöntése. Persze azt se bánná, ha ez éppen a 2012-es játékokon sikerülne…

- A valódi verseny helyett a sérülésekkel való versenyfutásról szólt e tavalyi éved!Zsivoczky Attila: -Igen, 2008-ban nem is tudtam egyetlen tízpróba-verseny sem végigcsinálni. Utólag úgy látom, biztos lehetett volna okosabban csinálni,   mert mindig

reménykedtem, ha az egyik sérülésből kilábalok, akkor az adott munkát még el tudom végezni. Először fedett pályán akartam jó eredményt elérni, amikor eldőlt, hogy ez nem megy, akkor szabadtéren - végül az történt, hogy mindig egy lépéssel előrébb voltak a sérüléseim, mint a lehetőségeim.

- Milyen sérülésekről volt/van szó?Zs. A.: - Az Achillesem fájt az év  elején, aztán a talpam, de arra azt hittem, nem olyan vészes, majd mindkettő nagyon fájt, nem tudtam edzeni rendesen. Azután megműtötték az Achillesem, az jó lett egy darabig, majd megint a talpam kezdett el fájni, s elszakadt, végül emiatt nem tudtam az olimpián semmit sem csinálni.

- Az ötkarikás játékok előtt felmerült, hogy el sem utazol Pekingbe. Miért döntöttél mégis úgy, hogy a sok sérülése ellenére rajthoz állsz?Zs. A.: - Én folyamatosan azt mondtam a szövetségnek, hogy ha bíznak bennem, s adnak egy esélyt, akkor szeretném magam kipróbálni, a MOB felé is ezt közvetítettem. Ugyanakkor jeleztem, hogy sok jóra ne számítsanak. Mindenképpen ott akartam lenni, hogy utólag ne mondhassam, mi lett volna, ha ott vagyok, ki tudja milyen eredményt lehetett volna elérni. Jól látszik, az első három szépen elment, de a 4-5-6. hely abszolút elérhető lett volna. Százszázalékosan egészségesen pedig a dobogó lett volna elérhető. Ha nem indulok, soha nem tudtam volna magamnak megbocsátani, hogy meg se próbáltam. Végül azért kellett abbahagynom, mert a talpamnak a belső fele fájt nagyon, így a külső részét terheltem jobban, a 100 sem sikerült, a távolnak már neki sem tudtam futni. Nem láttam értelmét, hogy szenvedjek, mert egy fáradásos törés is lehetett volna a következmény, egy ilyen pedig a karrierem végét is jelenthette volna. Így már nem érte meg kockáztatni.

- Mennyit javult a helyzet Peking óta?Zs.A.: - Mindkét lábamat megműtötték.  A bal Achilleszemet novemberben, a jobb talpamat februárban.  Mindkét műtét jól sikerült, csak valami oknál fogva, amit az orvosok sem tudnak, elkezdett a novemberi műtét után fájni a bal bokám külső inszalagja.  Az Achilleszem tökéletes és már alig várom, hogy teljes erőbedobással tudjak edzeni, csak a bokám nem akar helyrejönni.  Most gyógytornázok és edzek, amit tudok (bicikli, úszás, erősítés).

- Ha rendben leszel, mit tervezel erre az évre? Zs. A.: - Most örülök először annak, hogy szeptemberben van a magyar bajnokság tízpróbában. Így azt tűzöm ki 2009-es célnak. Az augusztusi berlini világbajnokságra még fel lehetne készülni, de szintet is kell csinálni, az pedig nem fog menni. Ugyanaz történne, mint 2008-ban, hogy hajtottam magam, s nem vártam ki a dolgokat. Ha egészségesen tudok készülni, azt már sikerként fogom értékelni. Most szépen, nyugodtan felkészülök az ob-ra, ahol szeretnék 8000 pont fölötti eredményt elérni. Az a fontos, hogy egészségesen, jól fel tudjak készülni, a többi már állapotfüggő, de 90 százalékos dolgokat nem akarok csinálni. Nem sok időm van hátra a karrieremből, négy év, ebben az időszakban vagy nagyon jó tízpróbát akarok csinálni, vagy nincs értelme. Az kell, hogy visszajöjjön a sebességem, a technikáim, már nagyon régen nem tudtam jól csinálni a dolgokat, Oszaka óta nem tudtam rendesen edzeni. Ha a 8000 pont sikerülne, akkor visszanyerném az önbizalmamat, nagy mértékben. 

- Édesapád elvesztése szakmailag mit jelent számodra?Zs. A.: - Ő nagyon sokat segített, Vona Ati bával jól kiegészítették egymást. Ati bá kissé engedékenyebb volt, apu pedig szigorúbb, aki mindig jó irányba vitte a dolgokat. Ezek a szerepek, most rám hárulnak, de igazából még nem volt alkalmam tesztelni, hogy ez miként működik, mert nem voltam egészséges. Dömötör Balázzsal kezdtem el dolgozni, ő fő edzőm, úgy érzem, ha egészséges leszek, vele jó eredményt tudnék elérni, kiegészítjük egymást, motiválni tud, beépíti az edzésmunkába az én tapasztalataimat. Szabó Attila az edzőtársam, Moldvai Ferenc pedig a rúdugró-edzőm. Ha rendben leszek, szeretnék egy új szisztémát kipróbálni, aminek a lényege, hogy az intenzitás és terjedelme változna. Ez egy amerikai rendszer, ott úgymond formába versenyzik magukat, míg nálunk kiélezzük magunkat egy-egy versenyre.

- Lesz újra közös edzőtábor Sebrlével?Zs. A.: - Az olimpián beszéltem Romannal, kérdezte, mikor megyek, azt feleltem, rögtön hívlak, ha teljesen egészséges leszek.

- Mi a helyzet az anyagi háttérrel? Kell pénzért kalapoznod?Zs. A.: - Amit az olimpia évében a MASZ-tól, illetve a MOB-tól kaptam, az tökéletesen elég volt, annál többre egy embernek nincs szüksége. Azt látom, hogy a sportösztöndíjamat nem vonták meg, ezt köszönöm, mert azt gondoltam, hogy érthető okok miatt ezt nem kapom meg. A Debreceni Sportcentrum a munkáltatóm, s a klubomtól olyan bizalmat kapok, ami egyedülálló a magyar atlétikában. A két világversenyes érmemért mindent megkapok tőlük, amire szükségem van. Jelenleg kérdéses a szponzori támogatásom, de a fizetésem meg a sportösztöndíjam elég, hogy fedezze a költségeimet.

- Ha sikerül a regeneráló éved, s lezárni 8000 ponttal, még marad a négyből három esztendő, ami Londonban jár le!Zs. A.:-  Évről évre szeretnék gondolkozni. Persze a végső cél, hogy a londoni olimpián ott tudjak lenni, de 35 évesen már nem szoktak az emberek 100 százalékos teljesítményt nyújtani. Egy 2009-es jó szezonnal jó esélyem lesz a 2010-es Európa-bajnokságon jól szerepelni. Igazából azonban nem ez érdekel, hanem, hogy a 8554 pontos magyar csúcsomat megdöntsem. Biztos vagyok benne, hogy annál jobbat tudok elérni, mert 2000 óta sokat fejlődtem. Nem az a fontos, hogy ezt hol érem el, de a kettő nyilván összefügg, hiszen, ha csinálok egy országos csúcsot Götzisben, akkor világversenyen is jól fogok szerepelni. Viszont ehhez legalább másfél év sérülésmentes edzés szükséges.

- Megint a sérüléseknél tartunk!Zs. A.: - Igen, mert nagyon várom már, hogy csak olyan fájdalmat érezzek, amiből az jön ki, hogy fejlődök. Szeretnék jól és sokat edzeni, Az olimpia örök tüske marad, de nem vagyok az a típus, aki sokáig rágódik a dolgokon. A tízpróba éppen arról szól, hogy küzdeni kell az utolsó leheletig, mert minden lehet. Akadt már olyan versenyem, ahol azt gondoltam, nyolcba se kerülök, végül hatodik lettem, de az Eb- és vb-érmem megszerzésekor sem álltam jól az első nap után. Volt edzőm, Fejes Zoltán azt szokta mondani: A tízpróba másnap kezdődik – és ez nagyon igaz.

NévjegyZsivoczky AttilaSzületett: Budapest, 1977. április 29.Klubja: Debreceni Sportcentrum Kht.Legjobb eredményei tízpróbában: ifjúsági világbajnok (1996), U23 Európa-bajnok (1999), olimpiai 8. (2000), világbajnoki 4. (2001), olimpiai 6. (2004), világbajnoki bronzérmes (2005), Európa-bajnoki ezüstérmes (2006), országos csúcstartó 8554 ponttal (2000, Götzis), hétpróbában: ob 2. és 3., magasugrásban: ob 1. (1998, 217 cm)