Pozitív változások, de továbbra is csak a dobókban bízhatunkNem volt igazán szívderítő a legutóbbi olimpiai konzultáció konklúziója az atléták esetében – Kovács Tamás, a mostani megbeszélést vezető sportigazgató fel is idézett néhány megállapítás a pekingi játékok előtt elhangzottak közül. Azt ugyanakkor a MOB vezetői, így a sportághoz igazán közelálló főtitkár, Molnár Zoltán is elismerte, az utóbbi hónapokban rendkívül sokat tett azért a szövetség, hogy a korábbi, nem túl rózsás helyzet változzék.

„Igen, sikerült előrelépni több területen is, ugyanakkor tudjuk, mennyire kell a helyén kezelni ezeket, hogy ezek csak részállomások, és mi az, amin még változtatni kell“ – jelentette ki Gyulai Márton főtitkár.

A szakmára térve Dornbach Ildikó szövetségi kapitány kijelentette, az előző konzultáción elhangzott megállapítás – mindenki egyénileg készül, gyakorlatilag teljes kontroll nélkül – korábban sajnos valóban igaz volt, mindenki a saját útját járta, és az ellenőrzés hiánya egy „önmagát leépítő folyamatot“ eredményezett. A kapitány közölte, elindultak egy másik irányba, „ám hirtelen vadonatúj rendszert nem lehet kreálni.“ Mindenesetre Dornbach amondó volt, noha a kifejezés nem túl divatos, a centralizálás a cél, azaz központi felkészülést preferálják, szakági rendszerben. Azon ugyanakkor kissé ő is meglepődött, hogy a versenyzőknek kiosztott igen részletes kérdőívek alapján egyértelmű: a többség igenis igénylik a közös felkészülést. Igaz, a korábbiakban annyira megszokták a teljesen saját igényekre szabott munkát, hogy itt, a folyamat elején nem mindenki tud (akar) azonnal beilleszkedni a közös programokba, így például a felmérésekbe.

A korábbi kritikák a menedzserek túlhatalmáról szóltak: nos, valóban komoly beleszólásuk van a napi ügymenetbe, de Dornbach Ildikó szerint részben normálisan kell és lehet velük kommunikálni, részben tagadhatatlan, a sportág olyan óriási üzletté vált, hogy szükség van rájuk.

A versenyrendszer korszerűsítésének is nekirugaszkodtak, de az edzőbizottság ellenállása miatt kissé lelassult ez a folyamat – miként a sportolók felszerelése sem teljesen megoldott.A pozitívumokról szólva a kapitány kijelentette, a fiatalokkal sokkal tudatosabban foglalkoznak, mint korábban, „szinte egyenként próbáljuk felépíteni őket, elkészítettük mindegyikük stratégia-térképét, hogyan lehet őket a felnőtt élmezőnybe eljuttatni, ami azért sziszifuszi munka, de csináljuk.“

Minthogy a konzultáció-sorozat London jegyében indult, természetesen szó esett a nemzetközi kilátásokról is. Dornbach Ildikó jelezte, a hozzáértők pontosan látják: távfutásban és a sprintszámokban nemhogy a magyarok, de hovatovább az európaiak is hasztalan próbálkoznak, azaz nekünk elsősorban az ügyességi számok maradnak, itt lehet eljutni a világ élvonalába. Ezen belül a dobók jók, ugrásban és az összetettben lehetne még keresnivalónk, csakhogy e tekintetben komoly akadályok vannak.

„Egy kezem öt ujja sok ahhoz, hogy megszámoljam, hogy olyan ugróedző van ma Magyarországon, aki tényleg tudja és érti is az ugrást“ – értékelte a nem túl szívderítő állapotokat, egyszersmind jelezve, ebben a szakágban nincs felnőtt kerettag, csak utánpótlás-korúak. Az összetett számokban – többpróbák – pedig az a gond, hogy bár a fiatalok szívesen csinálnák, elvégre a változatosság nekik különösen fontos, ám a rendkívül alacsonyan fizetett edzők nem sok energiát áldoznak arra, hogy minőségi munkát folytassanak a sok energiát igénylő műfajban.

Azaz maradnak a dobók, akiknél egy fontos kérdés tisztázódott: a szombathelyi műhely Németh Pál halála után is tovább él, a szakemberek szerint „nincs törés a rendszerben.“ Apróbb aggodalomra adhat okot, hogy Pars Krisztián makacs hasfal-sérülése a legkülönfélébb kezelések hatására sem gyógyul, míg a diszkoszvető Máté Gáborról olyan, egyelőre nem megerősített hírek érkeztek, hogy megsérült, műteni kellett, felépülése hónapokat vesz igénybe. Ugyanakkor Kővágó Zoltán jobb mint valaha, korábbi technikai hibáinak kiküszöbölése remekül halad, súlylökőnk, Kürthy Lajos pedig román edző felügyeletével készül, aki feladott mindent és átköltözött hazánkba, ugyanis meggyőződése, tanítványa érmes lesz Londonban.

Ami aggodalomra ad még okot: a létesítmény-helyzet. A Syma-csarnokból ilyentájt már ki kell jönniük az atlétáknak, ugyanakkor a központi felkészítések régi helyszíne, a tatai edzőtábor a mai világban már nem megfelelő: túl kicsi az erősítőterem, a kopott futófolyosó legfeljebb fiatalok edzésére alkalmas, és, mint Dornbach Ildikó fogalmazott, „az egészségügyi háttér is rendkívül hiányos.“ (Erre reagálva Tállay András keretvezető főorvos jelezte, nincs keret arra, hogy Budapestről utaztassanak le egy munkatársat, a régióban pedig alig találni megfelelő képesítésű szakorvost.) A kapitány szerint nem ártana, ha lenne egy kis labor, ahol csupán néhány alapvető terhelés-élettani vizsgálatot el lehetne végezni – alighanem a többi sportág képviselői is szívesen vennék, ha lenne egy kontroll, megfelelően reagált-e a versenyzők szervezete az edzésekre. Ennél is nagyobb baj, hogy hovatovább nincs olyan helyszín, ahol nemzetközi viadalt lehet rendezni: a Gyulai István-emlékversenyt sem tudják hová vinni, és hiába jönne több nagy sztár, a nézők a magyarokra is kíváncsiak, ám a Puskás-stadionban például nem engedik dobóversenyek lebonyolítását, mondván, a kalapácsvetők tönkreteszik a gyepet. (Jelenleg egyedül a debreceni sportcentrumban lehet normális viadalt rendezni.)

S minthogy az olimpiai létesítményekben jelenleg a fejlesztésekre szánt keretet lenullázta a világválság, egyelőre nagy változás aligha várható – az viszont pozitívum, hogy a szövetség legalább kezd magára találni az anyagiak terén. Korábban egészen minimális szintre korlátozódott a szponzori bevétel, tavaly már 16 milliónál járt az összeg, és az idén 40 millió fölé tervezik a támogatói hozzájárulást, már csak azért is, mert csakis így tudnak „életben maradni.“

Ezen túlmenően elkészült egy átfogó sportági stratégia, melynek keretében hosszú évek munkájával kívánják megreformálni az egész sportág hátterét és feltételrendszerét, amiből szintén lemérhető: sok minden történt annak érdekében, hogy a magyar atlétika megálljon a lejtőn.

Forrás: mob.hu

________________________________________