" Rengeteg célom van "
Beszélgetés a VB elődöntős Kiss Dániellel
masz.hu: - A Berlinben futott kiváló 110 gátas országos csúcsig nehéz út vezetet, minek volt köszönhető ez a nagyszerű forma ?
Kiss Dániel: - Elsősorban annak, hogy idén először sikerült eltalálni a minőségi edzések mennyiségét, sokkal kevesebbet dolgoztam, mint az előző években és valószínű, hogy mindig pihent állapotban tudtam a minőségre törekedni. Általában eddig a világversenyeken hozni szoktam az éppen aktuális évi átlagomat.
Egész idényben, az első ostravai versenytől fogva stabilan tudtam futni a 13.5-el kezdődő eredményeket.
Egyértelmű volt, hogy ebből a szezon folyamán valamikor ki kell, hogy jöjjön egy jobb eredmény. Hála Istennek, ez 13,34 mp-el pont a VB- n sikerült. Berlinben nagyon feldobott a közeg és az, hogy éreztem: oda lehet érni a döntő közelébe. Friss voltam és a fejem is a helyén volt.”
- Pedig a VB-re való felkészülés nem volt egyszerű…- Tavaly az olimpia után egy szinte tökéletes őszi felkészülést sikerült csinálni. A fedett versenyekig viszont nem tudtam eljutni, januárban egy hajlító szakadás gátolta a szezon elkezdését, utána amikor sikerült februárban egy alkalommal rajthoz állnom (7.76 mp), a bal achilleszem egyik pillanatról a másikra használhatatlanná vált.
Rá egy hónapra Dr. Tállay András meg is műtött. Ezt követően a tavaszi felkészülés gyakorlatilag teljesen kimaradt. Hat hét edzéssel csak arra fokuszáltunk, hogy a minimális erő es gyorsaság a technikával összeálljon és mihamarabb elkezdhessem a szezont.
- Az előző évek sok tapasztalatot hoztak.- Igen rapszodikus éveim voltak. 2005 őszén tudtam igazan értékelhető munkát végezni és 2006 januárja igen jól indult: 
7.68-al kezdtem a szezont, ami sokat ígért akkor. Aztán végül megint nem sikerült versenyeznem, mert egy szerencsétlen lépést követően begyulladt a sarokcsontom és hat hétig kényszerpihenőn voltam. Viszont a tavaszi idényben tudtam elegendő munkát végezni és 13.53 - ig jutottam, ami aztán a göteborgi EB-n 7. helyre volt elég.
A legnehezebb az azt követő év volt, folyamatosan megsérültem. A részeredményekből annyit mindig letudtam szűrni, hogy megvan a lehetőség a jó eredményre. Ezt követő két évben két alkalommal műtötték a jobb achilleszem. A rengeteg gyógytornát es rehabilitációt követve - hasonló képen, mint idén tavasszal - csak arra törekedtünk, hogy el tudjak kezdeni versenyezni.
A munka teljesen kimaradt. Végeredményként ez alapján mondhatom, bizonyos kor után főleg a minőség számit, nem a munka mennyisége. Persze ez maximum rövidtávfutásra lehet igaz.
- A kezdetek ?- Tíz éves voltam, amikor édesanyám levitt a pályára. Sok energiám volt, elég rossz gyerek voltam. Aztán egészen hamar 
jöttek olyan kis sikerek amik ott tartottak a pályán és megszerettették velem az atlétikát. Pont tíz évvel ezelőtt Bydgoszczban volt az első komolyabb nemzetközi versenyélményem. Ez az első alkalommal megrendezett Ifjúsági Világbajnokság volt. Azt követően jöttek a junior es egyéb korosztályos világversenyek, amik mindig elhitették velem, hogy ott a helyem es előbb - utóbb majd jönnek az eredmények, csak kitartóan kell küzdeni.
Tíz éves korom óta megszakítás nélkül az Ikarus BSE-be sportolók. Mátyásföldön cseperedtem, ahol az egyesület is van, így nem nagyon volt más opció. Nagy Józsefnél kezdtem el futni. Gyakorlatilag Ő volt az első edzőm. Ha jól emlékszem 14 eves koromtól fogva Ifj. Tomhauser Istvánnal dolgozunk együtt.
- Más sportágak ? - Nem csináltam semmi mást az atlétikán kívül. Először magasugrással próbálkoztam voltam korosztályos bajnokságon második is. Aztán jött a gátfutás és mellette 100 és 200 métert is futottam, de a lényeg mindig a rövid gát volt. Nem nagyon adtunk teret másnak.
- Legszebb élmények ?- Legnagyobb sportélmények számomra mindenképpen az első korosztályos világversenyek voltak, ott tartottak az atlétika pályán. Aztán sikerült eltölteni pár évet az Egyesült Államokban (Memphisben), ami bizonyos dolgokban tudatosabb es komolyabb versenyzőt faragott belőlem. Ide sorolhatom a göteborgi Európa bajnokságon elért 7. helyemet, és azt is, hogy négy alkalommal tudtam nyerni szabadtéren bajnokságot.
A pekingi olimpia is mindenképpen ide tartozik , de messze a legjobb és leghangulatosabb a berlini VB volt. Én személy szerint sokkal jobban élveztem itt futni, mint a ''Madárfészekben'' Kínában. Ami még mindenképpen említésre méltó, utánpótlás korúként Csillag Levivel, Kovács Balázzsal, Palágyi Gergővel ragyogó versenyek voltak itthon is. Jókat lehetett csatázni. Akkor egy bajnokságon bármi lehetett a végeredmény.
- Hobbi, elfoglaltság ?- Az atlétika a hobbim. Nagyon szeretem, rengeteg célom van és hiszem, hogy szépen lassan majd kipipálom őket. Nagyon bízom abban, hogy az elkövetkező években - okulva a sérülésekből - töretlenül fogok haladni és akkor még nagyon sok van a futásomban. Tényleg úgy gondolom, hogy csak most kezdődik a karrierem. Emellett erőnléti edzőként dolgozom Sávolt Attila Teniszakadémiáján. Az atlétikával és a pár órányi edzősködéssel el is megy a napom.
Fotók: Doba István, Igaz Bálint, ML, Zádor Péter, archiv
