Munka, kitartás, alázat

A 20 kilométeres gyalogló bajnokság előtt a masz.hu megkereste a versenyszám két hazai klasszisát,a Békéscsabán élő és a város színeiben sok nagy sikert elérő Urbanikné Rosza Máriát és férjét, Urbanik Sándort. A kilencvenes évek kiváló atlétái ma sem szakadtak el a gyaloglástól. Mari edzőként dolgozik a sportágért és már sikereket ért el ezen a pályán is, Sanyi munkája mellett mindig szerét ejti a versenyzőkkel való találkozásnak. Pályafutásuk során meghatározó tagjai voltak a magyar válogatottnak, ketten együtt a különböző világversenyeken, viadalokon 108 alkalommal húzhatták fel a címeres mezt.

masz.hu. – hogyan választja egy fiatal a gyaloglást ? Milyen út vezetett e szép, de nehéz versenyszámhoz ?

 „- Általános iskolai versenyeken elég korán kitűntem a töbiek közül, alkatom atlétikus volt és elszántságomat már akkor felfedezték. – kezdte a választ Urbanikné Rosza Mária.- Késöbb középiskolai versenyeken Békéscsabán Tóth Sándor "horgára" akadtam, aki szintén meglátta bennem a tehetséget. Kezdetben futóként jeleskedtem, másfél hónap után már aranyjelvényes voltam 10km-en. Gyaloglásban először csapatversenyen indultam , könnyen ráéreztem a mozgásra és az újdonság varázsa később kellő motivációt adott.”

„- Tömegfutó versenyen fedeztek fel, így először a középtávfutást próbáltam ki,- beszélt a hasonló indulásról Urbanik Sándor - majd a gyalogló csapatba kellett még egy atléta- ez lettem én.”

„- Az edző személye meghatározó minden versenyszámban. beszéljetek a mesterekről, akikre jó szívvel gondoltok a mai napig is „„- Számomra megadatott az a nagyszerű dolog, hogy a kezdeteket is és a legnagyobb sikereket is az egyetlen  edzőmmel Tóth Sándorral éltem, illetve éltük meg !”- mondta Mari.

 „- Nem sok edzőm volt,- vette át a szót a férj - Az elején ifj. Játékos Pálnál voltam, majd átkerültem Jakabos Péter futóedzőhöz, következett Kiss Antal gyalogló edző - akinek sokat köszönhetek, hiszen az első sikereket nála értem el, majd átigazolás után pályafutásom végéig Tóth Sándor volt az edzőm.”

„- A sok nagy gyalogló verseny közül ki lehet választani  egy legszebb emléket ? Érdekes történetet ? „- Váratlan kiélezett helyzetben is képes egy sportoló kimagasló eredményre. – emlékezett vissza Rosza Mária. -  Ehhez egy érdekes történet, ami kapcsolódik  az évenkénti világverseny szintteljesítés feszültségéhez. Szlovákiában utaztunk  a verseny napján és útközben eltévedtünk. Alig harminc perc maradt a rajtig, Az autóban öltöztünk át, de minden sikerült !!!!  Izgalmas volt.

„- Számomra a legszebb emlék  az 1988-as  fedett EB, Budapest. A harmadik  hely és a hangulat.” - fűzte a kérdéshez Sanyi.

 „- Aki egyszer megszerette, nehezen tud elszakadni a sportágtól. Mi a kapcsolat ma az atlétikával ?„- A legnagyobb boldogságom, hogy lehetőségem van a pálya szélén edzőként dolgozni és átadni a rengeteg tapasztalatot, élményt tanítványaimnak.”- Rosza Mária

 „- Lelkes amatör vagyok, ahogy engedi a munkám, mindig lenézek a pályára egy kicsit beszélgetni a fiatal atlétákkal.”- Urbanik Sándor

„- Ilyen magasszintű versenyzői múlttal, és máig is a sportágban élve: hogyan látjátok az atlétika helyzetét a világban és itthon?”„- Felgyorsultak az események, sokkal fiatalabban már nagyobb teljesítményre vannak késztetve a sportolók,- válaszolt Mari,-  amíg én 17 évesen kezdtem komolyan, edző irányításával sportolni, addig ma már ez az életkor korosztályos világversenyeken nagyon erős konkurenciával kell, hogy szembesüljön.”

„- Jóval korábban érnek be a mostani atláták, viszont pályafutásuk is rövidebb lett. Itthon kevés a szakember, emiatt a minőségi atléta is kevés. Sajnos egyre jobban távolodik a külföldi elit”- sommázta a tényeket Urbanik Sándor.

„- ha megkérdeznek – mint ahogy most a masz.hu – hogy a sok versenyélmény mellett mi az, amire igen üszkék vagytok, mit emelnétek ki a versenyévekből ?Urbanikné Rosza Mária: „- örök emlék a négy szabadtéri EB, az öt szabadtéri VB, a három olimpia. Az EB  negyedik -, VB hetedik –, olimpiai kilencedik helyezés. A tőlem telhető legjobb eredménnyel  minden világversenynek résztvevője voltam - 14 éven keresztül. Ötvenhatszor voltam magyar válogatott. Nagy megtiszteltetés volt két alkalommal év atlétájának lenni. Legértékesebb országos csúcsomnak a  10km-en elért 42:34-et tartom ! Meg persze a  számos Magyar Bajnoki cím is nagyon kedves számomra.

Urbanik Sándor: „- négy olimpián és számtalan világversenyen vettem részt. Talán a legemlékezetesebb az 1992-es barcelonai 8. hely. De szép emlék a budapesti szabadtéri EB 5. és a tokiói VB 12. helyezése is. Ötvenkétszer voltam válogatott, több távon tartom a mai napig is az országos csúcsot.” (20 km/1;20:41 és 50 km/3;48:41 - szerk.)

Búcsúzóul a két kiváló sportember röviden megfogalmazott hitvallása:„A siker a legnagyszerűbb dolog. Elérni lehetőség, megvalósítani munka , kitartás, alázat.”Az Urbanik házaspár versenyzői pályafutása a legjobb igazolása a fentieknek.