"Szerettem fedett EB-n versenyezni."
A magyar atléták jelentős szerepet játszottak az eddig megrendezett huszonkilenc fedett pályás Európa bajnokság siker történetében. Megszerzett érmeink, helyezéseink előkelő pozíciót biztosítanak a nemzetek rangsorában, atlétáink főleg a hetvenes – nyolcvanas években kényeztettek el bennünket eredményeikkel. A tíz európa-bajnoki cím, Major István egymás utáni három magasugró győzelme, Szalma László és Bakosi Béla duplázása, Bakos György, Pálóczi Gyula és Mátay Andrea emlékezetes első helyezése – nem megfeledkezve a fedett EB-ket megelőző Európai Fedett Játékokon kétszer is győztes Nemesháziné Markó Margitról és Szabó Zsuzsáról, Varjú Vilmosról - mind a magyar atlétika aranykönyvének legszebb fejezetei..
Bakosi Béla, a nyolcvanas évek világklasszis atlétája kétszer nyert fedett pályás Európa bajnokságot. A mai napig is legszebb emlékei között tartja számon sindelfingeni (1980) és milánói (1982) győzelmét. „- az első fedett EB-n még igen kevés nemzetközi tapasztalattal rendelkeztem, és ráadásul a döntő is rosszul alakult számomra.
Fájt a bokám, az első három ugrás után nem is tudtam tovább ugrani. Szerencsére az addig ugrott 16,86 m elég volt a győzelemhez. Milánóban már 17 méter felett ugrottam, de ez a verseny még izgalmasabban alakult. Hetedik eredménnyel kerültem a döntőbe és az utolsó, 17,13-as ugrásommal tudtam megnyerni a versenyt. A legjobbamat 1988-ban a budapesti fedett EB-n értem el. Az itt ugrott 17,25-el akkor ezüstérmet nyertem. Ez az abszolút legjobban is, szabadban 17,23-ig jutottam.”- mondta
a ma is a sportágban tevékenykedő, sok sikeres nyíregyházi atlétát nevelő Bakosi Béla.
.
A káprázatos eredménylistával rendelkező sportember még három bronzérmet is begyűjtött a földrész fedett bajnokságain, az Athén-i szabadtéri EB-n harmadik(1982/17,04), Európa válogatottként tagja volt a Világkupa győztes kontinens csapatnak. „- Szerettem a fedett EB-ken versenyezni, érdekes módon fedett pályán mindig jobban ment.” - folytatta.”- az itthoniak mellett kiváló pályatársaim voltak külföldön is. Oliveira, Banks, Valjukevics, Uudmae és a többiek számomra mindig garantálták a magas szintű versenyeket . Ellenfelek, de barátok is voltunk. Büszkén gondolok arra, hogy versenyzői éveimben a kor minden kiváló hármasugróját sikerült legyőznöm.”
.
A magyar atlétika sikeres évtizedeit a bevezetőben felsorolt versenyzők és társaik kiváló képességei, a velük dolgozó edzők szaktudása és az egymással itthon is éles versenyeket vívó, létszámában is erős hazai mezőnyök biztosították.
Arra a kérdésre, hogy az ugrások jelenlegi szolid itthoni színvonalát
miben látja, Bakosi Béla elmondta: ma már más a gyerekek motiváltsága, ami akkor számukra esemény volt - az utazások, előnyök - azok ma már könnyebben hozzáférhetők. Több „ elvonó” hatás éri a maiakat, mint őket. Probléma az is, hogy igen gyenge a szakemberek megbecsülése és a versenyzők egzisztenciájához ma lényegesen kevésbé járul hozzá a versenysport. Ha ilyenről beszélhetünk, akkor ez csak igen magas szinten valósul meg. Az addig vezető út feltételei pedig bizonytalanok.
„- De ma is vannak tehetséges gyerekek, akikből lehetnének bajnokok.”- fejezte be a volt kiváló atléta.
Fotók: 100 év atlétika
Major István háromszoros fedett pályás Európa bajnok 1971, 1972, 1973
Szalma László kétszeres fedett pályás Európa bajnok 1978, 1983
Mátay Andrea fedett pályás Európa bajnok 1979
Pálóczi Gyula fedett pályás Európa bajnok 1985
Bakos György fedett pályás Európa bajnok 1985