Érdekes váltásra került sor a magyar felnőtt atlétikai válogatottak kapitányi tisztségében: az öt olimpiát megjárt Mérei László utóda ugyanis az eddigi U-kapitány, az immár második évtizede a szövetségben tevékenykedő Dornbach Ildikó lett.
A Sportfórum kérésére először a sportággal való kapcsolatáról beszélt az új szakvezető.
- A BEAC-ban atletizáltam, a hétpróbával foglalkoztam Fischer Sándor irányításával. El kell azonban mondanom, hogy teljesen középszerű versenyzőnek indultam, aki a hét szám közül távolban és gáton voltam valamivel jobb, mint a többi próbában. Azután egy térdsérülés 1985-ben egyik napról a másikra véget vetett a sportpályafutásomnak. Az is ide kívánkozik, hogy előzőleg hét éven keresztül tornásztam a KSI-ben, ahol a sport iránti szeretetet, tartást, a hétköznapi élethez való hozzáállást is belém oltotta Kertész Alíz, akinek a legtöbbet köszönhetem
- A váratlan sérülés mennyiben befolyásolta a későbbi éveit?

- Már egészen fiatalon elkezdtem gyerekekkel foglalkozni a BEAC-ban, majd évek múltán - 1988-ban - óriási megtiszteltetésként éltem meg, amikor Bakai József áthívott a Honvédba, ahova egyébként sokan követtek előző egyesületemből. A Honvédban ugyanis olyan edzői közegbe kerültem, amely döntően meghatározta a szakmai előmenetelemet. Bakai mellett Karakasné, Szabó Gábor, Moldvai Ferenc és Könye Irma egyaránt kitűnő kollegák voltak. Velük Bakai József olyan légkört alakított ki, ahol ismeretlen volt a féltékenység, a fúrás-faragás...Rengeteget beszélgettünk, s bizony ezen időszak hasznosságát igazán csak utólag tudom értékelni.
- Ismerve az Ön pályafutását, nem ez volt az egyetlen, szerencsés időszaka... - A másik, rendkívül meghatározó periódus már az 1996-ban kezdődött utánpótlás kapitányságom idejére esik. Később, a Heraklesz program elindulását követően szakági rendszerben dolgoztunk, ahol olyan szakágvezetőkkel kerültem munkakapcsolatba, akiktől megint rengeteget tanulhattam. Ebből az időszakból Varga Sándor, Németh Pál, Széles Lajos és Németh Gyula neve kívánkozik legelőre.
 - 1996 és 2008 között a magyar atlétika utánpótlásáért felelt. Erről az időszakról mit mondana el? - Számos, fiatal ígéret a szemem előtt nőtt fel, s lett felnőtt válogatott. Ha valamit kiemelhetnék, hát a 2005-ös esztendőt, amikor Kaunasban, a junior Eb-n hét magyar atléta szerzett dobogós helyezést, további kilenc pedig pontszerzőként végzett. Az első nyolc helyezetteknek járó pontok alapján pedig a magyar válogatott az igen előkelő, negyedik helyen zárta a megméretést.

- A nyugdíjba vonult Mérei László helyét vita nélkül Ön kapta meg. Milyen elképzelésekkel vágott neki a felnőtt kapitányságnak? - Megpróbáljuk „összerázni” az atlétikát szerető edzőket és versenyzőket! Ha lehet, igyekszünk a közös gondolkodás irányába terelni őket. Egyáltalán nem könnyű az alaphelyzet, hiszen a szocialista rendszerű sport szétesésével a központosított felkészülés rendszerének is vége lett, ami azután a sportágban a teljes anarchiához vezetett. Immár sok év óta mindenki ment, amerre látott. A beszélgetéseink alapján mondhatom: volna igény arra, hogy ismét legyenek közös felmérések és edzőtáborozások. A szövetség részéről is megvan a szándék az ismételt közös munkára, az edzésmunka és a regeneráció együtt végzésére. E szándék jegyében került sor a közelmúltban az első, ilyen táborozásra Tunéziában, ahol tizenhárom versenyző vehetett részt. A homok és a sokkal jobb időjárási feltételek jótékony hatása egyértelmű volt. A kiutazók rengeteget edzettek, s a homok révén a megszokottakhoz képest más izomcsoportokat is megmozgattak. Jelenleg is kemény munka folyik, amelynek első, komolyabb állomását a 2009. márciusában, Torinóban esedékes fedett pályás Eb jelentheti. Ezen előreláthatólag hét-nyolc atlétánk méretheti majd meg magát.
- Távlati célkitűzései közül mit emelne ki? - Az egyes szakágakon végigtekintve azt kell mondanom, hogy tehetséges versenyzőkkel a vágtázóknál és a középtávfutóknál egyaránt rendelkezünk. A leginkább viszont az ugró szakágban lehetne betörni a nemzetközi élmezőnybe, de sajnálatos módon éppen itt állunk a leggyengébben. A dobó szakágban vagyunk a legerősebbek, ezt a pozíciónkat meg kell őriznünk. Egyébként pedig el kell kezdenünk a hosszú távú építkezést, amelynek majdani eredményeit illetően mértéktartóan optimista vagyok.
Forrás: Sportfórum / Jocha Károly