Sikeres edzők mondásai és a tapasztalataim – III.Dr.Vágó Béla írása – négy részben / 3.

Híres magyar atlétaedzők mondásai.  Kezdeném első edzőmmel Hatvani Bélával / 1972/: „Amikor ránézel a lécre és magasnak látod ahhoz, hogy átugord, lépj még hátra pár lépést és győzd meg magad arról, hogy mikor visszatérsz az induló jelhez már kész vagy arra, hogy teljesítsd”.

Tíz évesen ez a mondat tanított meg arra, hogy csak akkor induljak neki az akadályok leküzdésének, ha arra már felkészült vagyok.

Érdekes az élet, mert későbbi versenyzői pályafutásom során

a tanács fordított verzióját alkalmaztam a meggyőzés folyamatában, mert mindenszámomra kritikus magasságemeléskor, míg a versenybírók a léc beállítását ellenőrizték közelükben „tébláboltam” és a magasság közvetlen átélése után távolodtam és kezdtem meg kísérletem. Második edzőm Bánhidi Béláné /Maya néni /,/1976/: „Egy ilyen ígéretes atléta nem adhat ki ilyen felületes edzésnaplót a kezéből”.

Ezek a mondatok a rendszerességre, a teljesítményemet, edzéseimet szegélyező mindennapok tervszerűségre és az igényes versenyzői attitűdre neveltek, melyek edzőként sokat jelentettek későbbi sikereimhez.

Harmadik edzőm Raáb Tibor /1979/: „Maradj bent, nagy dobás!”. Felkiáltása, mely kezdetben csak arra figyelmeztetett, hogy a dobókört hátrafelé hagyjam el, a későbbiekben arra tanított meg, hogy amit elkezdtünk, azt végig kell csinálni.

Miután elvégeztünk egy részt a felkészülésből csak utána értékeljünk, és ne kapkodjunk minden kis esendő akadály feltűnésével. Aki ugyanis a dobása után „belecsodálkozik” annak nagyságába az sokszor „kilép” és teljesítménye így értékelhetetlen!

 Ugyancsak Ő mondta: „A gerelyhajítás és magasugrás kitámasztásánál tedd be úgy a lábad, hogy ott víz fakadjon”.Nagyon szemléletes megjelenítése annak az erőkifejtésnek, amit ezen mozdulatok közben kifejteni kell! A vízfakasztás mágikus és vallásos forrásai, a tudatalatti képességek, készségek felszabadításának is lehetnek egyfajta meditatív bázisai…

Negyedik edzőm Skoumal András /1983/: „Király vagy fiam!” Kezdetben nem értettem, de később az önbizalom egyik nagyon jó serkentője lett, és végül 1985-86-ban tízpróbában bajnoki címeket szerezve átéltem a hazai atléta „kiskirály” érzését.

A hibát talán ott követtem el, hogy egy idő után már császár akartam lenni?Másik nagy mondása, amelyet a női versenyzőknek szokott mondani rúdugrás oktatása során: „Rózsika, úgy lendítsd elugrásnál térddel vezetve a lábad, minta sarokba szorítva kellene a szatírt lefegyverezned”!

Érzelmi alapon, a mozdulat szemléletes és agresszív mivoltával az ösztönös érzelmek és reflexek szintjén ható nagyszerű mondás ez!

Több edzőm nem volt, de sikeres TF- es edző kollegáim mondásából is sokat tanultam.

Közülük elsőként említem, - akitől dobásokban a legtöbbet kaptam- dr. Szécsényi Józsefet:„a diszkosz előlengetésekor légy könnyű, mint egy lepke, a forgásba induláskor súlyos, mint egy rinocérosz, a pördületet végezd, mint a párduc, dobóterpeszben fejts ki erőt, mint egy szökkenő kenguru és a kidobáskor légy feszes, mint a zsiráf nyaka, ha magas fáról élelmet remél”.

Ezeknek a szavaknak sokat köszönhetek abban, hogy dobószámokban métereket fejlődtem már egy-két edzés után! Az állati mozgások szemléletes megjelenítése gyakran a mesterek egyik legjobb „fegyvere” a tanítványok fejlesztése során.

Dr.Kertész Tibor: „Öreg…, az atlétika ott kezdődik, ha szögest húzol és pár lépés után nem esel hasra benne”! A mondást sokszor hallottam, de legemlékezetesebb attól lett, hogy egy nagyon tehetséges tanítványom érkezett szombathelyi dobóiskolából /B.O./. Gyors és robbanékony volt a 60 métert 7.09 mp-re futotta.

Tízpróbázó szeretett volna lenni, magasugrásnál az első edzések egyikén szögest húzott, a nekifutás közben megbotlott  és Tibor bácsi előtt a rekortánon pattogott… A mondat szkeptikus jellege mögött, valami mély tartalom rejlik! Milyen igaza is volt a Kertész mesternek, hiszen mondata az edzések minőségi faktorára és a minél jobb, a versenyszám verseny-technikájához közeli teljesítmények edzésen történő megvalósítására utalt.

XY:  „Sportkórház, faláb, nem fázik, nem fáj”! Gyakran előfordul a versenyzőkkel, különösen a sprinterekkel, hogy nagyobb izomláz, vagy kisebb sérülés után un. „fantázia fájdalmakat” produkálnak, és nem tudják éppen ezért elvégezni a rehabilitációhoz kellő edzésminőséget sem.

Ez a mondás a „Taigetosz” elvet megtestesítve olykor eredményesen serkentheti a „képzelgő” tanítványt a kellő intenzitású edzés elvégzésére!

Dr.Zarándi László: „Aki valaminek nem mestere, annak hóhéra, de mint sikeres edző ez nem mindig jön be”. Az élet többször beigazolta már, hogy egy neves versenyzőből lett edző nem a saját versenyszámában lesz igazán sikeres. Esetében világhírű sprinter volt és egy nagyon sikeres távol-rúdugró edző lett belőle.

Ez a másként látás, egyes esetekben a tradíciók elhagyása és az intuitív edzői tulajdonságok fontosságára utalt. Esetemben is beigazolódott ez a tézis, hiszen tízpróbázó létemre nemcsak többbpróba- , de rúdugró edzőként is értem el szép sikereket.

Dr.Oros Ferenc: „Az edzőnek mindig igaza kell hogy legyen!”  Katarban, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Oros mester mellette edzősködhettem.

 Eleinte nagyon nem értettem, borzongott a hátam ettől a kijelentéstől, de a vele eltöltött - és szakmailag nagyon sokat jelentő- egy év meggyőzött mondata igazáról.

Most már tudom, hogy az edzések irányításának fontosságát, a következetes terheléstervezést és objektív naprakész értékelés fontosságát jelentik ezek a szavak, mely nélkül az edző nem tud hitelesnek maradni és így a versenyző teljesítménye sem lesz igazán magas színvonalú!

2000 elején versenyzőm edzőváltáson törte a fejét - az addigi sikerek ellenében- és külső tanácsra a még jobb teljesítmény elérésének érdekében egy akkoriban új fejlesztésű rudat kezdtünk el használni.

 Kilenc hónap állt a rendelkezésünkre az olimpiáig a rúdváltást követően. Félidőben már rossz jelek kezdtek mutatkozni a teljesítőképesség tekintetében.

A régi típusú rúdjaink egy reptéri baleset következtében eltörtek, visszatérni nem tudtunk rájuk. Versenyzőm pánikba esett, mondtam neki, hogy látom az „alagút végét”, amely az olimpiára kivezet, de az ottani sikert már nem tudom garantálni.

 Ha ez neki így megfelelő szívesen folytatom vele, de ha mást választ edzőjének, akkor talán még az olimpiára sem tud kijutni. Együtt maradtunk és kijutottunk Sydneybe, a siker sajnos elmaradt… Edzőt váltott, utána három neves specialistával is dolgozott, de többet sajnos igazán nagy versenyre nem tudott kikerülni…

Első rész           Második rész

A sorozat befejező része hamarosan olvasható.

foto: archív, 100 év atlétika, ML