„Még vannak tartalékaink !”
Így látja a legjobb nyolc - GEAC
A mögöttünk levő évről, a szakosztályról, a 2010-es tervekről, az atlétika általános helyzetéről beszélget az ország legjobb nyolc szakosztályával a masz.hu. A sorozatban most a GEAC, azaz a Gödöllői Egyetemi Atlétikai Club következik. A hosszú ideje eredményesen működő egyesület ügyvezető elnöke, a szakosztály vezetője Benkő Ákos mesteredző értékelte az elmúlt évet és gondolkodott el a jövőről.
„Ha nem így lenne, nem tartanánk itt !”
- Vegyük ketté szakosztály eredményességéről szóló kérdést – kezdte a több sportágban is elismert szakember. - Először beszéljünk a napos oldalról.
Mindenféle helyzetet / gazdasági-társadalmi/ ismerve, elmondhatom: működésünk zavartalan volt. Mint eddig 15 év alatt, most sem volt tartozásunk sem magán, sem jogi személy irányában. Amit vállaltunk, annak maradéktalanul eleget tettünk.
Tudtunk közel kéthavi jutalmat fizetni edzőinknek az év végén és a biztonsági tartalékunkat is hizlalni tudtuk. Van két nagyméretű, kiváló állapotban lévő mikrobuszunk, melyekkel sokat megtakarítunk. Szponzorunk nincs, ami lehet jó, de lehet rossz is. Tagdíjunkat még csak most emeltük 500 forintra, mint egy jelezve, nekünk a gyerekekre és nem a pénzükre van szükségünk.
Sporteredményeinket tekintve sikeres évet zártunk. Az összesített pontversenyben negyedik helyen végeztünk, a serdülő pontversenyt megnyertük. Úgy gondolom – és veszem észre, hogy mások is -, tőlünk ez szép teljesítmény volt. Minden korosztályban található kiemelkedő teljesítményt elért és jogos reményeket keltő versenyző.
Erdélyi Zsófi, Fayojomi Viktor, Deák Nagy Marcell, Komiszár Kriszta, Újvári Bella, Pápai Marci és a 2000-ben született Hámor Emese kívánkozik az élre. Korosztályos világversenyeken sikeresen, vagy tisztességes helytállással tudtunk az országot, a klubot képviselni.
Edzői kollektívánk teljes egyetértésben és barátságban, egymás munkáját becsülve dolgozta végig az évet. Ha nem így lenne, nem tartanánk itt.
"Hátha egy arab sejk ?”Beszélnünk kell az árnyékos oldalról is. Nincs pályánk. A valamikori (1966-os) EB edzőpálya elkopott. Néhány szakágban érdemi munkát nem lehet rajta végezni. Belefáradtunk az ez ügyben való harcokba.
Azért az nem hangzik rosszul,hogy bent vagyunk az első ötben, minden szakágban ”ott” vagyunk és van az országban huszonegynéhány műanyag pálya, nekünk meg semmilyen sincs!!! Ezt a megjegyzést legkevésbé a műanyag pályával rendelkezőknek szántam. Csupán a keserűség diktálva belekiáltottam a világba…hátha egy arab sejk?
Ami iskolai kapcsolatunk van, vagy lenne, azt még takarékos gazdálkodásunk mellett sem tudjuk életben tartani. Nincs a városban egy egységes utánpótlás neveléssel kapcsolatos koncepció. Meghatározó versenyzőink voltak sérültek, szinte az egész szezonban. Fayojomi Dávid, Deák Nagy Marcell, Szörényi Zoltán…..de mellettük, főleg mozgásszervi gondjaink többekkel is voltak Rajtuk keresztül beszámolhatnék az államilag szervezett és biztosított sportorvoslásról és az egyesületi, szülői borítékokban „vándorló” összegekről.
„Az egyiket szeretjük, a másikat unjuk.”Idén szeretnénk a pontversenyben tíz között maradni. A 2009 év negyedik helye után ez furcsának tűnik. A nagymértékű fluktuáció, ami tanulmányi, egzisztenciális, néha egészségügyi problémákból adódik - és alig tudunk segítő kezet nyújtani -, magyarázza a helyzetet.
Még a saját egyetemünkön is alig… Hiányzik az állami „parancs”. Koldulni kell, vagy kellene azért, ami természetes. Ettől függetlenül harcolni fogunk a pályán és azon kívül is. Az egyiket szeretjük, a másikat unjuk.
Ebben az évben az utánpótlás kategóriában egy világverseny lesz: a junior VB. Egyéniben és váltóban Deák Nagy Marcell és Komiszár Kriszta, magasban Fayojomi Viktor az, akinek reális esélye lehet a kijutásra. A Csapat EB-én is van néhány versenyzőnknek esélye a részvételre. Marcinál dönteni kell junior VB, vagy felnőtt EB ?
Nemzetközi mércével mérhető eredményt várok Végvári Dórától, Czindrity Attilától, és ha rendbe jön a térde, Fajoyomi Dávidtól. Erdélyi Zsófi az UTÉ-ba igazol. Serdülőink - ifijeink a saját kategóriájú nemzetközi versenyeken,válogatott viadalokon vitézkedni fognak.
A bíró és a kutyaLentebb igyekszem komolyabb gondolatokra is. De meg kell jegyeznem, fájó és érthetetlen számomra, ahogy minket kezel a Nemzeti Sport. Miért nem tudunk mi ott egy kicsivel több lehetőséghez jutni ? Pl.: én is kerestem a Gymnasiadéról a tudósítást, eredményeket.., az nincs!! De van olyan, hogy a Káposztaföldi Partizán öregfiúk meccsen a bíró megharapta a gondnok kutyáját! A hasonlat idétlen, de érthető!
„Cirkuszt és kenyeret !”Merre tart az atlétika ? Az én ellentmondásom:1. Mi azt tanítjuk:... Az atléta fegyelmezett, alázattal van sportága iránt, tiszteli társait, adott helyzetekhez alkalmazkodva, kultúremberként viselkedik….2. erre jön néhány extravagáns atléta, igaz, elég rendesen szedik a lábukat,és csinálnak olyan cirkuszt, hogy magam fajta konzervatív öreg róka nagyon sajnálja, hogy néhány intézetet korán zártak be…..3. konklúzió: tetszik ,nem tetszik, a MÉDIÁNAK, rajta keresztül az atlétikának, szüksége van a cirkuszra, ha már kenyeret nem tud adni. /Cirkuszt és kenyeret!/ Cirkuszt már tudunk csinálni, de a lábunkat nem szedjük elég szaporán….ez meg így együtt kissé kevés és ciki..
„Tartsunk ki, kapaszkodjunk össze !”Egyrészt teljesen egyet értek Tóth Sándor kollégámmal és nem is akarom ismételni a médiával kapcsolatos felvetését. A XXI. század első évtizedei már meg fogják határozni azt a szűk mozgásteret, ami megmarad az atlétikának. Hogy komoly szerkezeti és szervezeti változások lesznek, az biztos. Formációkban sok minden elképzelhető, hiszen a közpénz hiánya továbbélési reflexeket fog beindítani. Mind ez miért?
Azért, mert az atlétika, ha megfeszűl sem tud annyit adni a médiának, mint a csapatsportok, mint a látványsportok. Gondolj a Manchester-Liverpool focira, egy német - horvát kézilabdára, egy Federer - Nadal döntőre, a szaltózó motorosra, vagy a kunsztozó snow-bordosra és nincs vége. Jönnek az őket kiszolgáló iparágak, kereskedelmi hálózatok.Amatőr haladó sízőt felöltöztetsz 250.000-ért. 25.000-ért igen jó futócipőt tudsz venni.
A rózsaszín álmoknak lűttek….de tartsunk ki, kapaszkodjunk össze, még vannak tartalékaink! Mindenkinek, a magyar atlétikának, reményteljes,sikeres új esztendőt kívánok a GEAC versenyzői és edzői kollektívájának nevében ! – zárta a beszélgetést Benkő Ákos. (ML)
foto: Igaz B, Jocha K, ML
