Benkő Ákos mesteredző írása

Sokáig gondolkodtam, nem kéne-e megszólalni, hiszen az intézkedés hatalma nélkül a mai világban a magamfajta nehéz emberek is hajlamosak tudomásul venni, hogy a tudás, a tapasztalat hatalma nem versenyképes. Ágoston  levélírásának  indítékát teljes mértékben megértem.

Csak az indítékát! Ki ne szomorkodna a létszám, az eredmények és néhány versenyző „furcsállható” magatartásának láttán.

A megoldás? Nyílt nemzetközi Magyar Bajnokság? El kell ismerni, lehet néhány elfogadható érvet felsorolni. Média érdeklődés, élvezhetőbb verseny, a néhány nemzetközi mércével is mérhető versenyzőnknek korrektebb megméretés. Ez áll az egyik oldalon. És mi lenne ennek az ára? Talán Ágoston és  Szabó Pista  is elfogadja, hogy a másik oldalon lévő érvek is elfogadhatók, mint ahogy  Gerendási Pista  is utalt már rájuk.

Miért nem tartom jónak a nyílt bajnokságot?  Mert egy lila takarócska, ami percekre, órákra elfelejtetné azt, hogyan jutottunk idáig és hogyan kellene mind azokra megoldást találni, amelyek a 2010-évi bajnokság kapcsán joggal kerültek a „hiánylistára”.

Színvonal. A háttér, a jelenlegi felkészülési lehetőségek összessége (létszám, pályák, edzők, versenylehetőségek, orvoslás,…) alapján az elvárhatóbbnál jobb a nívó, az ideálisnál jóval gyengébb.

Létszám a bajnokságon és egyébként. Szomorú, hogy a negatív véleményeket, - akár jogos, akár nem -, azoknak kell lenyelni, akik még vannak! És azok a százezrek, akiknek normális esetben  atlétizálni kellene, akik között tehetségek százai röhögnek azokon, akik izzadva  „köröznek” a pályán,-  miért nem azok hallják?

Miért nem szóltunk azoknak, akik a poroszos, az átkosban is elfogadott testnevelés helyett, a liberális, langyos, el ne fáradjunk, de jól szórakozzunk című semmittevést elfogadtatták.

Motiváció. Gerendás Pistát csak egy példával támasztanám alá. Volt fedett pályás OB. Nyílt nemzetközi. Nem indult Bakosi Béla, az én Simon Gabim 16.00-val a legjobb magyar volt hármasugrásban. Nem került dobogóra és egy büdös szóval sem említették meg, hogy Ő a magyar bajnok, érmet sem kapott - még utólag sem. 

Simon Gabi nem volt nagy tehetség, sokat és keményen kellet dolgoznia, e mellett egy végtelenül tisztességes fiú volt és a 16.00 méter nem szégyellni való eredmény. Mérhetetlen szomorúság vett erőt rajtunk. Ha nem azok vagyunk akik, szidhattuk volna a  Szövetséget, a külföldi atlétákat, hogy mi a fenének jöttek ide és ami a legrosszabb, azon gondolkodtunk, ezek után abba kéne hagyni. Egyikünk meg is tette.Motivációk elfogytak, nem sorolom, de elfogytak.

Maradt a  BAJNOKSÁG, a magyar bajnoki cím,valamiben én vagyok a legjobb magyar és ettől én egy kicsit VALAKI is leszek…..és ha  ezek sem  lesznek?

Versenyzési lehetőség. Nemzetközi versenyek szervezhetők a különböző minőségnek, a különböző korosztálynak. Bőven van rá külföldi példa. Ezekben nagyon le vagyunk maradva. Azt emlegetni, hogy ezért, meg azért nem lehet egy időben egy normális mezőnyt itthoniakból összehozni, badarság.

Azért mert két - három „élmenő” még nem mezőny. Az ő felkészülésükben, versenyzési tervükben azonos pontokat találni nehéz. Visszatértünk a létszámhoz, mint alap problémához.

Bajnoki eredmények. A biztosítékot - hogy kellő szlenggel éljek - az  1500 m ütötte ki Debrecenben. Kiütötte az indulók számával, kiütötte az elért időkkel.

Minden bajnokot védelmembe veszek, mert azt tanítjuk és továbbra is azt kell tanítanunk, a bajnokságot meg kell nyerni. Hogy mit tud az egyén és mit kényszerít ki a mezőny, az már más kérdés. A hiányzó nyolc- tíz kellően felkészült 1500-asra pedig csak az elmúlt két évtized tudna választ adni.

Két légy egy csapásra?  Ezt kerüljük el! Rendezzünk magyaroknak magyar bajnokságot és rendezzünk egy olyan nemzetközi versenyt – pl. Gyulai István - amely minden tekintetében méltó a névadóhoz.

Konklúzióként : mindennél fontosabb, hogy nézzünk szembe azokkal a hibákkal, amelyektől ide jutottunk, és nézzünk szembe azzal is, hogy miért nem lépdelünk kicsit lendületesebben előbbre. Dolgozzunk, és harcoljunk a megoldásukért, mert igaz, nem holnap, de idővel  a nemzeti bajnokságon régi arcát, régi értékeit  mutathatná szeretett sportágunk.

A nyílt nemzetközi bajnokság gondolata sokunkban riadót fújt, kései ébresztőt!De mindenkiben….?.....Szeretném remélni….         

Gödöllő 2010.  szeptember 24.         Benkő Ákos mesteredző  a Gödöllői EAC-ból

fotó: Doba I, ML

A téma felvetése és az érkezett hozzászólások bizonyítják, hogy az atlétikát szeretők számára a bajnokság helyzete és színvonala nem közömbös. Tekintettel arra, hogy a felvetett problémakör szakmai jellegű, a MASZ kéri, hogy a helyzet javításáért  írt minden észrevételt, javaslatot  közvetlenül a szövetséghez juttassák el a szakemberek.