Az elismerő visszajelzés fontossága az edzői munkában 

Mostanság nem nagy divat nálunk a másikat, vagy annak egy tulajdonságát, gondolatát elismerni.

Elmerengtek már azon, vajon milyen következménye van viselkedésüknek az emberi kapcsolataikra?

A pszichológia, a pedagógia alapelveinek ismertében nem jó, ha a másik fél visszajelzés nélkül marad, nem tudja, mit gondolnak róla, egyesek talán el is bizonytalanodnak.

Igaz, akadnak, akiknek ez meg se kottyan. Az edzői működésben – mint a nevelést célzó tevékenységben – rendkívüli fontosságú az értékelés, a visszajelzés.

Dr. Budavári Ágota pszichológus: - Különösen az utánpótlás korú gyerekek csoportjában lényeges ez, azok esetében, akik egy új mozdulat elsajátításakor nincsenek tisztában azzal: vajon azt csinálják-e, amit a testnevelőjük elmondott nekik.

Elég pontosan hajtották-e azt végre azt, amit az edzőjük megkívánt? S minél inkább a megfelelés hajtja őket, annál inkább feszítő ez a kérdés bennük. Szeretnének megfelelni, és nem tudják, hogy ez sikerült-e, vajon a trénerük elégedett-e velük.

A tanulás folyamatában szinte mindennél fontosabb a visszajelzés: jól sikerült-e végrehajtatni azt, amit az edző (esetleg a tanár) akart, vagy sem. Mivel a gyerekek a testmozgást legalább 13-14 éves korukig élvezni akarják, meghatározó számukra, hogy a testnevelőjüktől inkább azoknak a mozdulatoknak a megerősítését kapják meg, amelyek valóban jók, a többit pedig inkább hanyagolják.

Pedagógiai alapvetés, hogy a jót jutalmazzuk, a rosszat „elfelejtjük”. Még az állatok idomításában is a jutalmazás rögzíti az adott teljesítmény végrehajtását, ezért van kockacukor minden lovász, idomár zsebében, és azonnal a ló szájába adja azt, amint a kívánt mozdulatot végrehajtotta.

Sajnálatos, hogy az edzők egy része mintha más meggyőződést vallana: alig dicsérik meg a sportolóikat, minél inkább versenyzőnek tekintik, annál kevésbé jelzik vissza a helyes mozdulatot, a jó időeredményt, az elem pontos végrehajtását. Azt magyarázzák, hogy ezen a szinten már a hibajavítás a fontos, hiszen miképpen lenne képes fejlődni az élversenyző, ha nem javítják ki a rossz mozdulatát.

Ez a racionális érv, de vajon miért feledkeznek meg arról, hogy a magas szintű, összetett mozgássor tökéletes végrehajtását ne jutalmazzák, hanem természetesnek vegyék?

Gyakran tapasztaltam, hogy az edző szűkmarkúsága mögött saját pozíciójának féltése húzódik meg. Mint aki tart attól, hogy minden jól működjön, hogy a versenyző elégedett lehessen, hogy túlságosan a fejébe szálljon a dicsőség.

Tekintélypozícióját azzal igyekszik megtartani, hogy a szakmai tudás birtokosaként, a fegyelmezett munka végrehajtatójaként tekint saját magára.Az edző megfeledkezik arról, hogy a versenyző-edző kapcsolat minősége az, ami a sportolót utánpótlás korban, de még felnőttként is sarkallni tudja; a tréner az a személy, akinek meg akar felelni, akinek teljesíteni szeretne a sportoló. Ezért döntőbb számára mindennél a véleménye, a visszajelzése.

Nemrégiben hallottam egy olimpiai kvótát már megszerzett sportolótól, hogy az edzői elégedettségre csak abból következtet, ha a mestere azt mondja neki: „Nem volt rossz…” Kis csalódottsággal tette hozzá, ahogy arról pedig, amit megígért, megfeledkezett a tréner.

Nagyon is elgondolkodtató, hogyan bánunk a ránk bízott tehetségekkel, miképpen „öntözgetjük a friss hajtásokat”, hogy erősödjenek a frissen szerzett készségek, a tanult mozdulatok.

Az amerikai edzők olyan mennyiségű megerősítéssel, dicsérettel árasztják el tanítványaikat a felkészülési folyamat során, hogy az már-már különös az európai fülnek. Képzésük során folyamatosan a pozitív visszajelzés fontosságára tanítják az edzőket, arra, hogy a fiatalok önbecsülését, önértékelését fejlesszék.

Abból a célból, hogy a fiatalok bátrak és magabiztosak legyenek, amikor kiállnak a versenypódiumra, és a gyerekkorban stabilan pozitív önértékelésük legyen. Látjuk ennek az eredményét a versenyeken: hihetetlen önbizalommal, vagánysággal állnak ki az olykor szinte szorongó európaiakkal szemben.

Vajon a mi edzőink mindegyike felméri, mennyire fontos, hogy a versenyző magabiztos és elégedett legyen magával? S vajon a trénerek számára saját tekintélyük őrzése, vagy a fiatalok dicsérete, ennek nyomán fejlődése az elsődleges? (utánpotlassport.hu)