A közös edzői munkáról, a versenyzők pályafutásáról 

Rendkívüli érdeklődéssel olvastam Medovarszki János írását, amely az U23 EB után jelent meg a masz.hu  hasábjain. Ezek a gondolatok és a mögöttük lévő tartalom példaértékű. A magyar atlétika egyre nehezebben fenntartható élvonalában ritkán jelennek meg hasonló megnyilatkozások.

Miről van szó?

Egy kiváló edző és pedagógus hosszú éveken keresztül napról napra dolgozott tehetséges tanítványával, aki a munka eredményeként eljutott korosztályos és diákolimpiai bajnokságokig.

Egyértelműen látszott, hogy minden szempontból /fizikai, szellemi, szülői háttér/ egy szép jövő előtt álló versenyző alakul az edző kezei között.

És akkor jön - nem egyszer - a nagyon szépen induló pályafutások megtörése. Érettségi, új környezet, egyetem és felmerül a hogyan tovább. Medovarszki János  a kérdésre adható választ találta meg és ezzel biztosította tanítványa számára a törésmentes fejlődést. Nagyon sok tehetséges atléta további pályafutását lehetne biztosítani az Ő példája alapján.

Természetesen a dolognak van egy másik oldala is, amelyről szintén sokszor elfelejtkeznek. A megváltozott körülmények miatt új irányítás alá kerülő versenyzők új edzői sok esetben nem gondolnak a régebbi munka megbecsülésére. Ebből a szempontból kiindulva tartom példaértékűnek Medovarszki János és ifj. Tomhauser István kapcsolatát, amely lehetővé tette egy szépreményű atléta zökkenőmentes fejlődését.

Ajánlani tudnám minden edző kolléga számára, hogy a hozzákerült tehetséges versenyző munkáját a régi edzővel karöltve tervezze meg. Az addig elvégzett munka ismerete nélkül, új környezetben bizonytalanabb a további sikeres sportpályafutás.  Kovács Sándor ny.mesteredző írása  

Ezüstös gondolatok/ Medovarszki János írása

foto: ML