Változás az MDSZ Atlétikai Munkabizottság vezetésében / Kovács Sándor írása 

Régi magyar közmondás szerint egyszer minden véget ér. Bármilyen hosszú, ezáltal megszokottá válik, mégis minden tevékenység befejeződik. Így jártam én is a diákatlétikában játszott tevékenységemmel.

Emlékszem, az első évben - egészen más meghívási és szervezési szisztéma szerint - Daragó Lászlóné és Fazekas Miklósné társasságában készítettük az akkori, Miskolcon rendezett középiskolai bajnokság indulási listáját. Érdekes, hogy mindketten ma is fontos szerepet töltenek be a diáksport vezetésében. Az azóta eltelt idő alatt sok minden megváltozott, ma már furcsának tűnő módon készült a versenyek szervezése és rendezése.

Az első év után hosszú sorban következtek az események. Változtak az iskolai sportot irányító szervezetek, cserélődtek a vezetőik. Közben változott a sportversenyek neve is. Kezdetben volt az Úttörő Olimpia és Középiskolai Bajnokság. Az idősebb kollégák emlékeznek ezekre a versenyekre. Az úttörők csak összetett versenyen, a középiskolások az alsó két évben csapat - a felső két évben egyéni versenyen vehettek részt.

Ebből az indulási helyzetből nőtt ki a mai atlétikai Diákolimpiai Versenyrendszer. Tévedés ne essék, eszemben sincs a mai versenyrendszer kialakításában eltúlozni a szerepemet, de valamennyi változásnak tevőleges részese voltam. Fokozatosan és folyamatosan támadtak gondolataink a rendszer bővítésére.

Csak két példát említek. A ma már a legnagyobb eseményt jelentő mezei- bajnokság létrejöttében Orendi Mihály játszott komoly szerepet. A II. korcsoport - ma már nagyon népszerű - versenye Galamb Istvánné kezdeményezésének köszönhető. Az évek hosszú során időnként „mérkőzéseket kellett vívni” az éppen vezető pozícióban levőkkel, hogy meggyőzzük őket az aktuális bővítés szükségességéről.

Apróbb korrekciókkal és programbővítéssel az utóbbi 10-12 évben állandósult a ma is érvényben lévő kiírások rendszere - két korcsoport kivételével. Az állandóság jórészt annak köszönhető, hogy a szövetség felső vezetése is kevéssé változott. A változtatások az V.-VI. korcsoport kiírásában jelentkeztek. Csökkentések és újra visszahozott versenyszámok követték egymást. Talán szerénytelenségnek tűnik, de itt végeztem a legsikeresebb munkát. Valamilyen úton,módon - természetesen befolyásos elnökségi tagok támogatásával - sikerült majdnem a teljes versenyprogram helyreállítása. A következő tanévtől ez is megvalósul, teljes lesz a két korcsoport műsora.

Visszatekintve a több mint két évtizedes időszakra, bár sok területen dolgoztam a sport és testnevelésben - ezen belül az atlétika sportágban –e gyik legérdekesebb munkámnak a diáksportbanvaló részvételemet tekintem. Volt egy olyan szakasza a munkámnak, amikor mint MASZ up.szövetségi kapitány, a sportág teljes utánpótlására volt lehetőségem rátekinteni. Ennek köszönhetően - azóta is - a szakszövetséggel szoros kapcsolatot tudtam tartani, ami nagymértékben segítette a programok kialakítása mellett a versenye sikeres megrendezését.

A Munkabizottság összetételét sikerült úgy kialakítani, hogy a tagok a szakma és az iskolatípusok minden területét képviselték. Ennek köszönhetően szinte valamennyi kérdésben, minden időben,sikerült konszenzusra jutni a problémák megoldásában. A versenyek megrendezésében nagy segítséget jelentett dr.Tölg-Molnár László, az utóbbi években Szalay Sándor, a MASZ Versenybíró Bizottság vezetőinek és az általuk irányított versenybírói karnak támogatása.

Az elmúlt több mint húsz évben Budapesten és sok vidéki városban rendeztük az országos döntőket. Zalaegerszeg,Veszprém,Tata, Győr, Kecskemét, Miskolc, Debrecen, Békéscsaba, Nyíregyháza voltak az országos döntők helyszínei. Külön szeretném kiemelni Gödöllő városát, ahol közel másfél évtizede megszakítás nélkül kerül megrendezésre a mezei bajnokság. Remélhetőleg Pécs, Székesfehérvár, Szombathely, Kaposvár és újonnan épített stadionjában Szekszárd is vendégül fogja látni a következő években a legjobb iskolai versenyzőket.

Budapesten hosszú évek óta az UTE  pálya adott otthont a döntőknek, ahol a vidéki rendezvényekhez hasonlóan, minden támogatást megkaptunk a sikeres rendezéshez. Sajnos /elsősorban anyagi okok miatt/  a Népstadionban - Puskás Ferenc Stadionban nem sikerült országos döntőt rendezni, pedig az ország minden részéből összesereglő, elsősorban fiatalabb korosztályoknak nagy élmény lett volna.

A diákolimpiák rendszere a következő évben válaszút elé kerül /Deák György MDSZ elnök véleménye/. Én bízom benne, hogy a versenyrendszere, ezen belül az atlétika, amely 10-19 év között sok ezer tanulót von be a sporttevékenységbe, jövőben is töretlenül működni fog. Hiszen a stratégiai ágazatnak ez egyik alappillére. A sportágban bekövetkező változás után remélhetőleg a kitaposott úton halad a rendszer, természetesen apróbb módosításokra a későbbiekben is szükség lesz.

Én magam készen állok arra,hogy - amennyiben az új összetételű munkabizottság igényli - segítsem a jövőben is a sportág diákversenyeinek szervezését, rendezését. Ezt senki ne vegye tolakodásnak, kizárólag a több évtized alatt összegyűlt tapasztalatok felhasználását ajánlom fel - ha igény van rá.

Végül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak annak a több száz kollégának, akivel ebben a hosszú időszakban együtt dolgozhattam szeretett sportágunk érdekében. Kovács Sándor  2011. július