Kovács Sándor, az MDSZ Atlétikai Munkabizottság tiszteletbeli elnökének írása

Ez évben is teljes egészében, és alapvetően rendben lezajlott valamennyi atlétikai diákolimpiaiországos döntő. Érdekes élményt jelentett számomra a versenyeken való közreműködés. Hosszú évek óta első ízben mintegy „ kívülről” szemlélhettem az eseményeket.

Teljesen más a nézőpont, ha egy versenynek a felelőse, előkészítője és szervezője vagyok, és más, ha „semleges” segítőként veszek részt a megvalósításban.Ezúttal néhány érdekes és érdeklődésre számító mozzanatot szeretnék megemlíteni.

A résztvevők létszáma, a részletes eredmények a MDSZ honlapján - köszönhetően a kedves munkatársnak pontosan olvashatók. Emlékeztetnék arra a bizonytalanságra, amely a döntők előtt és alatt a tanárok körében kialakult. A májusban lezajlott elnökválasztás alapjaiban változtatta meg a Szövetség vezetését.

Lábra keltek hírek a jövővel kapcsolatban. Utólag nézve megnyugtató Balogh Gábor - a megválasztott elnök - rövid köszöntője, amelyben leszögezte, hogy a bevált és jól működő események továbbra is megmaradnak. A jövőért aggódók/ nagyon sokan voltak/ másik félelmét az okozta, hogy az utóbbi hónapokban sorra szűntek meg a megyei diáksport szervezetek.

És itt szeretném a diákolimpiai versenyrendszer egyik nagy sikerét megemlíteni. A megszűnő megyei szervek valamennyi versenytípus minden versenyét megrendezték! Ezzel lehetővé tették,hogy minden országos döntőn, a kiírásnak megfelelően, a részvételt kiharcoló iskolák és egyéni versenyzők megjelenhettek és versenyezhettek. Szervesen ide tartartozónak érzem azt, hogy a megyei versenyek résztvevőinek száma nem lett kevesebb az előzetes várakozásokhoz mérten. Az atlétikai program népszerűsége nem csökkent.

A mezei bajnokság, az összetett bajnokságok és az egyéni versenyek indulói létszáma keveset változott. Azt a résztvevő iskolák tudnák elmondani, hogy a versenyzési költségeket hogyan tudták előteremteni. Hallomások szerint a szülők, az iskolák és a helyi szervek támogatása nagymértékben segítette a megjelenést. A versenyek színvonala minden szempontból kielégítő volt. Évek óta nem született annyi bajnoki csúcs a különböző versenyeken, mint az idei döntőkön.

A II. korcsoport tatai döntőjén végre esőmentes, magas színvonalú versenyeket láthattunk.  A versenybíróság az évek óta megszokott színvonalon rendezte a versenyt. Külön nyeresége a diáksportnak –í gy az atlétikának is -, hogy Tompa Andor urat,az Edzőtábor igazgatóját sikerült megnyerni az iskolai sport számára. A tavalyihoz hasonló sikerrel vizsgázott a III.-IV. Korcsoport közösen megrendezett egyéni bajnoksága. Főleg a fiatalabb korosztályban hatalmas tömegek álltak rajthoz.Azt hiszem, hogy az év legnagyobb létszámú versenyének voltunk tanúi, beleértve minden sportági eseményt.

Az V.-VI. korcsoport versenyén régóta fennálló csúcsok dőltek meg. Nagy örömömre szolgált, hogy gátfutó számokban megsokszorozódott a résztvevők száma, és ez együtt járt a színvonal emelkedésével is. Három gátfutó döntő végződött bajnoki csúccsal, ezek között országos ifjúsági csúcs is volt. Néhány versenyszámban a sportág helyzetét tükrözte a létszám/ elsősorban a VI. korcsoportos leányoknál./ A döntő bebizonyította, hogy az un. Nevezéses számoknak helye van az országos döntő programjában. Külön szeretném megemlíteni, hogy az idei diákolimpiai bajnokok közül többen felnőtt bajnoki címet szereztek és jó néhány további helyezést szereztek.

Nem hallgathatom el az évek óta visszatérő problémát. A mezei bajnokságon és a II.-IV. korcsoport-ban elvétve lehet budapesti versenyzőt találni. Ez nemcsak azért lehangoló, mert itt találhatók a legjobb technikai feltételek, hanem a gyerek létszám is több mint bármelyik megyében. Alapvető hiba, hogy a budapesti döntők létszáma jó néhány megyei verseny létszámát sem éri el. Pedig a nem fővárosi versenyzőknek utaznia kell a megyei versenyeikre/ sokszor 100 km felett/, és a legjobbaknak az országos döntőre. A fővárosiak ezektől mentesülnek. Sok budapesti iskolában volt atléták és edzők tanítanak/!?/

Néhány szót a középtávfutó versenyszámokról. A III. korcsoport versenyszámát/ 600m/ leszámítva összességében is alacsony létszámok voltak. Nagyobb összefogás kellene országos viszonylatban, hogy ebben a kérdésben előrelépés történjen.

Néhány szót a rendezésről. Valamennyi versenyen a versenybírók hatalmas munkát végeztek, hiba nélkül. Gondolom, hogy a versenyek rendezői ezt tolmácsolják a versenybírók felé.

Beszélnünk kell egy sajnálatos jelenségről is. A versenyeken egyre jobban megszokottá válik, hogy  oda nem tartozó személyek tömegesen a pálya belsejében tartózkodnak. Amikor felkérik őket távozásra, néha furcsa megjegyzéseket lehet hallani. Sajnos nemcsak a sülők, hanem számtalan esetben a tanárok - edzők is sértve érzik magukat. Ezen sürgösen változtatni kellene, mert a versenyek szakszerű megrendezése kerülhet veszélybe.

Végül szólni kell egy számomra örvendetes jelenségről. Különböző sportágak is kihasználják az atlétika adta versenyzési lehetőséget, felismerve, hogy ez a saját sportágában mennyire hasznos.Teljesen mindegy, hogy régi szóval „alapsport”-nak nevezzük az atlétikát, vagy felismerjük, hogy  a látványsportágak felkészítésénél  fiatalok esetében elengedhetetlen. Ha ez megtörténik,az atlétika is néhány kiemelt sportághoz hasonló támogatásban fog részesülni.  Kovács Sándor  MDSZ Atlétikai Munkabizottság tiszteletbeli elnöke

foto: ML