Dr.Gyimes Zsolt  legutóbb megjelent írásának folytatása 

Futók gyakran érnek el edzésük során egy ponthoz, amikor minden simán megy és még a viszonylag erős tempó is meglepően könnyűnek tűnik. Az ilyen napokon a fejlődés különösen gyorsütemű lehet, mégis, néhány könnyű, lassabb nap beiktatása hosszabb távon kifizetődőbb, még azon az áron is, hogy a rövidtávú nyereség nem jön olyan gyorsan.

A gyakorlatban ez a következő módon értendő. Ha valaki a csúcs versenyzői időszakában van, azaz férfiak 26-30 éves, nők valamivel idősebb korukban, valószínűleg többet nyer, ha napi futásainak átlagsebessége intenzívebb.

Ha azonban valaki a tízes évei végén, húszas évei elején jár, sokkal jobban szolgálja a hosszú távú fejlődését, ha gyakrabban alkalmazunk nála lassabb futást. Különösen igaz ez azokra a fiatal versenyzőkre, akik a mileage-építő korszakukban vannak. Ha valaki így cselekszik, talán föláldoz néhány középiskolai trófeát, de cserébe többet fog elérni felnőtt korban és ez attól függetlenül igaz, hogy az illető 1500 m-es, vagy maratoni futó… 

A teljes  írás  ITT  olvasható