A vasúti sínektől az Oregon Project-ig

Dr. Vágó Béla, Sellei András, dr. Gyimes Zsolt, Benczenleitner Ottó, Szalma László szakcikke

Távfutó…Azok a módszerek, amelyeket korábban csodáltunk és korszerűnek tartottunk, azok ma már sokszor mosolyt csalhatnak arcunkra. Ahogy a különböző tudományágak fejlődtek, úgy változott az edzéselmélet is, az atlétika tudománya, és lett a világ talán legtöbbet vizsgált és legprofesszionálisabb sportága.

Mégis meg kell hajolnunk a „régiek” tudása és újító szelleme előtt. Ha ők nem törekedtek volna módszereik tökéletesítésére, ha nem jártak volna be „vakvágányokat”, akkor ma mi sem tartanánk itt. Cikkünkben ezt a hosszú utat szeretnénk bejárni és megvizsgálni két időben távoli atléta felkészülését.

Edzésmódszereiknek bemutatásán keresztül megpróbálunk rávilágítani az esetleges azonosságokra, vagy különbségekre.

A vizsgált versenyzők közül egyik Paavo Nurmi az egyetemes atlétika talán legeredményesebb versenyzője. Korának kiemelkedő sportolója, a 20. század első felében neve egyet jelentett a hosszútávfutással. Újfajta edzésmódszerei hatalmas lendületet adtak a sportágnak. Manapság, 2012-ben ezt a mostani modern szemléletmódot kétségkívül a portland-i Oregon Project képviseli.

A project egyik résztvevője  Mohamed Farah. A brit hosszútávfutó Daeguban, a Világbajnokságon 10 000 m-en ezüst, 5000 m-en aranyérmet nyert.  E két neves atléta felkészülését szeretnénk összehasonlítani és így megvilágítani az elmúlt közel 90 év változását, fejlődését. ..

Mo Farah/iaafPaavo Nurmi a célban/archiv

….1919-től másfél éven át P. Nurmi  katonai szolgálatát töltötte, ahol parancsnoka jóvoltából sok ideje jutott az edzésekre. Saját bevallása szerint ekkor kezdett el kísérletezni különféle edzésmódszerekkel. Általában napi két edzést végzett: korán reggel katonai gyakorló bakancsban gyalogolt kb. tíz kilométert Turku környékén, amit akkor sem hagyott ki, ha télen -30 fokban kellett menetelnie.

A délutáni edzéseit pedig minden nap 14:00-kor kezdte. Ezek általában gyors edzések voltak: 80 és 800 méter közötti résztávokat futott, összesen tíz kilométernyit. Az edzések végén rendszeresen gimnasztikázott.

Nurmi szobra Helsinkiben az Olimpiai stadion előtt/iaaf

Két akkori saját újítása a vonattal futás, illetve a stopperórával való futás volt. A „vonatos edzéseken" a laktanya közelében futó síneken elhaladó vonatok utolsó vagonjának ütközőjébe kapaszkodva vontatta magát, így gyorsabb tempóban tudott futni, mint amire magától képes lett volna.

Másik újítása az volt, hogy elkezdett stopperórával a kezében edzeni. Figyelte a köridőket, és figyelte a szervezete jelzéseit, így pontosan érezte, hogy az adott edzésen milyen fizikai állapotban volt… 

A teljes tanulmány    ITT   olvasható

Mo Farah Dauguban célban/iaaf

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2024 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.