Ifjú tehetségből felnőtt bajnokot

Az eredetileg Marco Cardinale által jegyzett, az Aspetar Sport Medicine Journal-ben megjelent "Developing young talent to Olympic champions in athletics" című cikket Dr. Varga Nóra fordította.

 

A referátum közös gondolkodásra sarkallja az olvasót: vajon mi alapján érdemes értékelni az utánpótlás atlétáink teljesítményét, hogyan segíthetjük a sikeres felnőtt versenyzővé érésüket!

 

Bevezetés

Az atlétika a legősibb sportágak egyike. Az egyetlen olyan sportág, mely 1896-tól kezdődően minden újkori olimpiai játékokon szerepelt a sportágak között. Jelenleg 24 férfi-, 23 női- és 1 vegyes versenyszámból tevődik össze a sportág olimpiai programja.  

A nemzetközi versenyeken különböző korosztályokban szerepelnek a sportolók, a fiatalok saját korosztályuk versenyzőivel mérik össze erejüket. A felnőttkorba az U23 korosztály vezeti át az atlétákat. Az átlépés pedig egyáltalán nem zökkenőmentes folyamat. 

A különböző szintű korosztályos nemzetközi atlétikai versenyek eredményeinek áttekintésekor fel kell tennünk az atlétika utánpótlásnevelésének legsúlyosabb kérdését: ha egy fiatal sportoló kiemelkedő eredményeket ér el a saját korosztályában, milyen valószínűséggel ismételi majd meg sikereit felnőtt sportolóként is? 

A futás, az ugrás, és a dobás olyan fizikai képességek, melyeket alapvetően genetikai tényezők határoznak meg, ám a képességek alakulását, fejlődését számos tényező befolyásolja.  A mindennapos tréning, a versenyszituációk megélése, vagy akár egy sajnálatos sérülés mind módosítják a sportolói pályafutás alakulását. Ezért pusztán az utánpótlás korú sportoló eredményeiből következtetni jövőbeli, felnőttkori teljesítményére könnyelműség lenne!

Meg kell tanulnunk helyesen értelmezni az utánpótlás korban elért kimagasló eredményeket! A helyes értékelés tükrében, reális, elérhető célokat fogunk tudni kitűzni a fiatal sportolók elé, ez pedig reményeink szerint hosszú, sérülésmentes sportpályafutáshoz segíti őket. 

 

Nemi különbségek

A rendszeres edzés, és a versenyszituációk gyakorlása mindkét nemnél egyértelműen kedvezően befolyásolja a teljesítmény alakulását futásban, ugrásban és dobásban is, ebben nem mutatkozik a nemek között különbség.  12 éves korig nem detektálható jelentős eltérés a fiúk és a lányok fejlődési ütemében. 12 éves kor után, a pubertással járó hormonális változások, elsősorban a keringő tesztoszteron szint ugrásszerű emelkedése miatt a fiúk fejlődési üteme megugrik, teljesítményük ekkor már túlszárnyalja a lányokét, izomtömeg, erő, állóképesség, gyorsaság területén is.  Kamaszkorban tehát a teljesítménynövekedés legfőbb mozgatórugója a növekedés és az érés. Az érés, a serdülés folyamata pedig minden sportolónál nagyon egyéni ütemben zajlik, a pillanatnyi teljesítmény erősen függ attól, hogy a sportoló az érés melyik szakaszában van. A legnehezebb utánpótlás edzői feladat adaptálni az edzésmunkát az adott sportoló érési stádiumához. Nehéz, ám igen fontos feladat, hiszen éppen ez a differenciálás lehet a sérülésmentes, elvárható ütemű fejlődés záloga!

Napjainkban már rendelkezésünkre állnak adatbázisok, melyek alapján pontosan elemezhetők az atlétika különböző szakágaiban adódó fejlődésbeli különbségek fiúk és lányok között. Norvég atléták távol- és magasugró eredményeit vetették össze korosztályonként, különválasztva a lány és fiú teljesítményeket. Az adatok azt igazolták, hogy az ugrószámokban 14 éves kor körül válik látványossá a nemek eltérő fejlődésgörbéje. A pubertás végével, 18 éves kor körül lelassul a fejlődés. Lányoknál 16-19 év között gyakran egy plató látható az eredményekben – ebben az életszakaszban a fejlődés kevesebb mint 1 %. Az adatok azt mutatták, hogy a norvég fiúk 11 éves koruktól 18 éves korukig magasugrásban 41%-ot, távolugrásban 48%-ot javultak. A lányoknál 24%, illetve 26% a fejlődés üteme.

További kutatások alapján a futásban 11 évesen észlelt 5% különbség a nemek közti teljesítményben 18 éves korra 20%-ra emelkedik. A fiúk és lányok közti teljesítménykülönbség az idő múlásával, évről évre egyre kifejezettebb lesz.

 

A fejlődés üteme

Megfigyelték, hogy a felnőttként kiválóan teljesítő top atléták esetében az évre detektálható teljesítményjavulási arány már utánpótlás korban is kimagasló volt. A fejlődés ütemének vizsgálata, és annak kimagasló volta tehát érzékenyebben jelezte előre a jövőbeli lehetőségeket, mint maga a számszerű eredmény. 

 

Átmenet a felnőttkorba

Az utánpótlás korú sportolóknak számos lehetőségük van összemérni az erejüket (2 évente U23-, U20- és U18 Európa-bajnokság, szintén 2 évente U20 világbajnokság, 2017-ig U18 világbajnokság). A régebbi álláspont szerint az ezeken a versenyeken elért siker gyakorlatilag belépőjegy a felnőtt nemzetközi élvonalba. A felnőtt- és utánpótlás versenyek adatainak elemzése azonban ellentmond ennek az elképzelésnek. Az elemzések szerint a vizsgált 5 darab U20 világbajnokságon remeklő atléták 60-70%-a nem ért el később nemzetközi sikert felnőttként. Egy olasz elemzés eredményeképp mindössze 8 olyan atlétát találtak – az összes induló 2,5%-a – 5 darab U20 világbajnokság finalistái között, akik később, felnőtt sportolóként világbajnokságon, vagy olimpián is dobogóra tudott állni. 

Elemezték a sprint, illetve dobóesemények eredményeit is, azt találták, hogy a felnőtt elit gátfutóknak csak 40%-a, a női diszkoszvetőknek pedig 50%-a volt az élvonalban 17 évesen. Fiatalabb életkorokhoz hasonlítva az arány még megrázóbb, a felnőtt top atlétáknak csupán 17-26%-a volt az élvonalban 14-17 éves kora között. 

Más országokban is végeztek hasonló felméréseket. Angliában azt találták, hogy az U15-ös top 20 atléta közül mindössze a 20% őrizte meg ranglista helyezését U20-as koráig. 

Egy másik vizsgálatban 12-35 éves atléták eredményeinek adatait elemezték, és azt találták, hogy a dobó-, ugró-, és középtávfutó számokban a top 20 felnőtt férfi atlétáknak csak 9%-a, a női top 20 atlétáknak csupán 13%-a volt U13-as korában a legjobb 20 versenyző között.

Foss és munkatársai 2019-ben közöltek érdekes, elgondolkodtató adatokat teljesítményről, fejlődésről. A 2000-ben megrendezett U20 világbajnokság és a 2000-ben megrendezett olimpia atlétikai döntőseinek eredményeinek áttekintésekor azt találták, hogy az U20 sportolók korábbi életkorban érték el egyéni legjobbjaikat, mint az olimpikonok. A 130 U20 döntős közül 54 sportoló nem fejlődött 19 éves kora után, amíg a 128 olimpikon közül csupán 19 nem mutatott javulást 19 éves korát követően. 

Mindezek a tények arra hívják fel a figyelmet, hogy másképp kell értelmeznünk a korai, utánpótlás korban elért kimagasló eredményeket, nagyobb hangsúlyt kell hogy kapjon a fejlődés ütemének vizsgálata. A túl korai specializáció, a korai érés, vagy esetleges sérülés meghatározói elemei lehetnek a fejlődésnek.    

 

A kivételek

Az eddig ismertetett tények, vizsgálatok azt igazolják, hogy a korai sikerek nem feltételei a kimagasló felnőtt eredménynek. Kivétel persze mindig akad… 

Az első ellenpélda Usain Bolt. 2002-ben U20, 2003-ban U18 világbajnok volt, 200m-en megjavította az U20 világcsúcsot 2004-ben, 17 évesen. Felnőttként is sikerek kísérték, olimpiai-, és világbajnok lett.

A következő kiemelkedő sportoló, aki már utánpótlás korúként is kimagasló eredményeket ért el Kevin Mayer tízpróbázó, aki az U18- (2009) és U20 (2010) világbajnoki címe után felnőtt világbajnok lett, az olimpián pedig ezüstérmet nyert. 11 alkalommal teljesített 8000 pont felett 2012 óta, 2018-ban megjavította a világcsúcsot. 

A kivételek sorába illeszkedik a hétpróbázó Carolina Klüft, aki a fiatal kori sikerei után háromszoros világ-, és egyszeres olimpiai bajnok lett.

A cikk ugyan nem említi, de magyar példát hozva Pars Krisztián kívánkozik az élre, aki az összes korosztályos világversenyen diadalmaskodott, majd olimpiai bajnok is lett. A nemzetközi karrierjét a debreceni U18 világbajnokságon kezdő Allyson Felix-ről nem is beszélve.

Az ő példájuk igazolja, hogy igenis lehetséges átvinni a kiváló teljesítményt a felnőtt versenyekre is – de nem ez a jellemző.

 

Végszó gyanánt:

Összegzésként tehát kimondhatjuk, hogy atlétikában a korai specializálódás nem feltétele a felnőttkori sikereknek. A legtöbb atléta, aki a világ élvonalában van felnőttként, nem ért el kiemelkedő eredményeket utánpótlás versenyző korában.  A tehetséggondozásban, a jövőbeli fejlődés tervezésekor, érdemes kiemelt figyelmet fordítani a konkrét eredményeken túl a sportoló fejlődésének ütemére is, hiszen ezzel az adattal sokkal jobban megítélhető az elvárható fejlődés íve. 

 

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2021 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.