Ameddig lehet, addig versenybíráskodom

Petrillák Gábor 75 évesPetrillák GáborTalán kevés olyan ember van a magyar atlétikában, aki közvetve vagy közvetlenül ne ismerné Petrillák Gábort, aki életének több mint ötven évét a sportágnak szentelte. Edzőként dolgozott a Budai Spartacusnál, a MAFC-nál, a Vasasnál és végül az Előrénél is. Majd miután abbahagyta az edzősködést, versenybírónak állt és a mai napig szeretett sportágáért „dolgozhat”. Petrillák Gábort 75. születésnapja alkalmából köszönti az atléta család.

masz.hu: - Kérem, beszéljen a kezdetekről, hogyan került  az atlétika világába ? 

 Petrillák Gábor:  - 1957-ben kerültem a sportág közelébe. Akkor még a Budai Spartacusnál Budafokon és a Honvédségnél futottam. A Honvéddal 1955-ben hadsereg bajnokságot nyertünk a 4x400-as váltóval (Darvas, Danki stb.).Miután leszereltem, utána is folytattam a futást és az első osztályú szintig el is jutottam. Aztán sajnos agyrázkódásom – egy labdarúgó sérülésem miatt – abba kellett hagynom az atlétikát.Boros SándorNem sokkal ezután Budafokon kezdtem el edzősködni, de a Spartacus az OKISZ-nak volt a sportklubja, nem sokkal később megszűnt.

Ezután átkerültem a MAFC-hoz edzőnek. Az első évben olyan edzők mellett tanulhattam, mint dr. Kismartoni Károly vagy Simek Ferenc. Ők már akkor mindent tudtak a szakmából, csak el kellett lesni  tőlük. 1964-től 1965-ig a szövetségben a dobó szakágnál dolgoztam. Olyan versenyzők voltak a kezem alatt, mint például Boros Sanyi, Dóczi Feri vagy Szabó Pista. Ezután visszakerültem az egyesülethez (MAFC), ahol Zsigmond Kingának (többszörös magyar bajnok és olimpikon), a két Deutsch testvérnek, továbbá Kóczián Jenőnek is én voltam az edzője, de nagyon sok más gyereket is én készítettem fel a versenyekre, mert a MAFC mellett egy sportiskola is működött.

 - Ezután a MAFC egybeolvadt a BEAC-al, de az Ön útja más irányt vett.- A MAFC és a BEAC fuzionált, viszont én nem voltam valami jó kapcsolatban a BEAC-al. Ezért én úgymond két évig helyben jártam és közben elvégeztem a TF-en a szakedzőit. Előtte végigcsináltam a segédedzőit, edzőit, majd Németh Paliékkal a négyéves szakedzőit. Ekkor jött egy jó ajánlat és a Vörös Meteorhoz kerültem. Akkoriban kezdték el bevezetni a vezetőedző fogalmát és törvényszerűen mindenki irtózott attól, hogy jött egy új fiatalember edzőnek, de nem tehettek mást el kellett fogadniuk az embert.

- A Vörös Meteor után jöhetett egy nagyobb kihívás a Vasasnál…- A Vörös Meteorban is főleg csak a dobókkal foglalkoztam, de egy idő után a Meteort is elérte a fúzió és egybeolvadt az MTK-val. Ezután mentem át Vasasba, ahol 1985-től 1987-ig voltam, olyan edzők társaságában, mint Várszegi József, Nagy Zsiga vagy Klics Ferenc, de az ő szakági minősítésük „csak” edzői volt, míg én frissen végzett szakedző voltam ott. Hál’ Istennek viszont jól kijöttünk egymással és nem voltak gondjaink a munkánk során. A Vasasnál ekkor olyan versenyzők voltak, mint Klenóczky Bea, Siska Xénia, Molnár Mari, Jáka Karcsi, Katona Sanyi vagy Temesi Bandi. Igaz utóbbi Várszeginek volt a csoportjába, de azért hozzám is tartozott. Várszegi Józsira nagyon felnéztünk, és tiszteletbe tartottuk azt is, hogy szerdánként kártyanap volt és ekkor nem volt a pályán gerelyhajító. Igaz ezek az emberek annyit tette már le az atlétika asztalára, hogy ezt megengedhették maguknak és ehhez mindenki alkalmazkodott is. Ezután az Előrénél voltam főállású edző, amíg meg nem szüntették a szakosztály. Pedig Fodor Kinga és Papp Mariann fémjelezte versenyzők voltak nálunk. Ezután kezdtem el komolyabban foglalkozni a versenybíráskodással.

 

Petrillák Gábor és Rózsa István versenybírók

 

- Hogyan lett versenybíró Petrillák Gábor ?Varjú Vilmos- 1965-ben kezdtem el bíráskodni. 1966-ben Magyarországon rendezték az Európa Bajnokságot és előtte a Csutka Pista  kért meg minket, hogy el kéne vállalni a bíráskodást. Így, mint első osztályú bíró kikerültem Gödöllőre az EB ideje alatt, ahol az „olimpiai falu” volt. Emlékszem egyik reggel a súlylökés selejtező előtt Varjú Vilmos kijött edzeni és kért néhány súlygolyót, majd odasétált a 21 méterhez és odavagdosta a golyókat. Utána nem sokkal később Nikolay Karasev kijött edzeni és látta, hogy ott vannak a nyomok. Az orosz egyből elkezdte kérdezgetni, hogy ki edzett előtte? Mondtuk neki, hogy a Varjú Vili dobálgatott egy kicsit. Karasev annyira „kész lett” ettől, hogy délután a Vili nyerte meg az EB-t, Karasev pedig csak a második lett.

- Ezen az EB jelent meg Adidas és a Puma is Magyarországon…- Igen, ekkor jött Magyarországra először az Adidas mindkét cége. Ők az egész orosz válogatottat felöltöztették felszerelésbe, csakhogy valahogy kinézzenek. Elég, ha a Jānis Lūsisre gondolok, aki szakadt rongyos ruhákban jött hazánkba. Ma már szinte természetes az, hogy minden atléta szuper és divatos ruhákban versenyez, igaz nem mindig hasznos ez a megmérettetések során. -

- Legszebb versenybíró emlékek?- Amikor itt volt nálunk az EB, akkor nagy sztárokat indíthattam el, igaz csak 1500 méteren. Egyszer pedig szakadó esőben kellett indítanom Debrecenben, ott minden volt, és csak egyedül voltam. Vagy eszembe jut Veszprém, ahol egy Balaton Bajnokságon kaptam egy olyan indítósegédet, aki azt sem tudta, hogy mit kell csinálnia. Arra viszont nem volt időm, hogy elmagyarázzam neki a szabályokat, mert ugye a versenyt gyorsan le kellett vezetni.

  

rajt

 

 - Egy ilyen hosszú versenybírói karrier során melyik volt a legnehezebb versenybíró feladat?- A Népstadionban  egy magyar bajnokságon  én voltam kint a zászlós a dobásoknál, és persze  nem adtam meg a szabálytalan dobásokat. Mindenki tiltakozott, egyedül a kint ülő szakember nem: Majercsik László  nekem adott igazat. Sajnos őt mostanában már nem hívják bíráskodni, pedig ő az egyik legjobb szemű a szakmában.-

  - Melyek voltak a legszebb pillanatai az atlétikával kapcsolatban?- Emlékszem kint voltunk egy Iharos Sándor, Kovács Jóska futáson több mint hatvanezren, igaz ez a nagy foci rangadó szünetében volt, de felejthetetlen élményt jelentett. Ma meg a magyarországi versenyeken jó, ha pár száz néző van.

- Mint edző és mint versenybíró, mire a legbüszkébb az elmúlt 75 évből?- Arra vagyok a legbüszkébb, hogy nem rontottam el senkit. Számos nagyszerű atlétám volt, akikkel a mai napig a legjobb a kapcsolatom. Sajnos az a baj, hogy mindenhol elkezdtem egy munkát, de sehol se tudtam rendesen befejezni, mert a fúzióknak köszönhetően mindig máshova kerültem, de nem vagyok elégedetlen, mert még ma is élvezem a versenybíráskodást, és ameddig lehet, addig szeretném csinálni.

 

 

Veszprém 2008

 

 

 

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2024 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.