Jelentkezik az új nemzedék – Török Lilla

Néhány éve kitűzött célja a Versenybíró bizottságnak, hogy fiatal bírók kerüljenek a tapasztaltak mellé, ezáltal is elősegítve utánpótlás nevelését.

Napjainkra körvonalazódni látszik, kik lehetnek az "új nemzedék" oszlopos tagjai.

Török Lilla korán az atlétika világába került. Magabiztos viselkedésének, versenybíróként mutatott teljesítményének, az atlétika iránti szeretetének köszönhetően olyan nemzetközi eseményeken vehetett részt idén, mint a budapesti Csapat EB, vagy a barcelonai Young Leaders Forum.

- Hogy kezdődött a közelebbi kapcsolat az atlétikával?- A sportot mindig tudatosan próbáltam beépíteni az életembe. 2004-ben - 15 éves koromban – az atlétika edzőm az általános iskolai edzésen felolvasta a MASZ levelét, melyben önkéntesek segítségét kérték a fedett pályás VB lebonyolításához. Jelentkeztem, sajtó összekötő lettem.

Túlzás nélkül mondhatom, utána azt újságoltam mindenkinek, hogy a verseny addigi életem legnagyobb élménye volt.

- 15 évesen közreműködni egy ilyen kaliberű versenyen hatalmas élmény lehetett.- Az akkreditációmmal elég sok helyre bejutottam. Ámultam a bemelegítő pályán, és még a dobogóról éppen lelépő akkori nagy kedvencemtől, Gail Deverstől is kaptam autogramot. Világrekordok születését láttam, a hangulatot fűszerező bemelegítő krém illatát éreztem mindenhol, egyszóval elvarázsolt.

- Később következett a versenybírói vizsga.

- Igen. Az általános iskola után a gimnáziumban is (ami szerencsés módon a neves edzőtábor, Tata városában volt) igyekeztem kihasználni az adódó lehetőségeket, hogy érezhessem a rekortán levegőjét-, különösképpen azért, mert az általános iskolában arról csak mint valami misztikumról beszéltünk.

2005-ben elvégeztem a versenybírói tanfolyamot, majd Szöllősi Miki bácsi vett a „szárnyai” alá, akinek ezúton is nagyon köszönök mindent. Ő nagyszerű ember és kiváló szakember, aki ekkor eltökélte, hogy országos szintű bíróvá nevel.

Ezután minden versenyen ott voltam, amit csak a környéken rendeztek, és a legkülönfélébb feladatokat kaptam, hogy beleláthassak mindenbe. Miután szinte az összes pozícióba belekóstoltam, Miki bácsi megemlítette a nevemet a vezetőbírók budapesti ülésen, ahol többek közt bemutatott Gál Laci bácsinak is. Innentől kezdve rajtam volt a sor.

- Kezdőttek az egyetemi évek. - 2006-tól a tanulmányok Pécshez kötött, itt is bekapcsolódtam a Haász János vezette bírók munkájába, majd egy évvel később a Debrecenben megrendezett U23 Európa-bajnokság egyik jegyzőkönyvvezetője, és ugyanebben az évben a Tatabányán rendezett Országos Serdülő Bajnokság egyik elnökhelyettese voltam. Ez utóbbi roppant nagy feladatnak bizonyult az akkor 19 éves önmagamnak.

Egy évvel később – ismét a Serdülő bajnokságon-, mint „tanonc” vettem részt. Minden lehetséges versenyszámnál bíráskodtam vagy megfigyeltem, valamint Gál Laci bácsi nyomában loholtam.

Hatalmas megtiszteltetés ért azzal is, hogy legfiatalabb versenybíróként részt vehettem a Hotel Venturában tartott kétnapos vezetőbírói konferencián. A konferencia sok szempontból hasznos volt, különösképpen hogy beleszagolhattam a „sűrűbe”.

- Az idei év újabb kihívásokat hozott.- Igen. Az igazi intenzív munka 2010-ben kezdődött, amikor Szalay Sándornál nagyjából „kiköveteltem”: habár Pécsen vagyok, de hiányzik a bíráskodás, és akár ingázom is azért, hogy a fedett pályás szezonban már dolgozhassak bíróként Budapesten is.

Sanyi ezt  értékelte, és már rögtön az első versenyen brigádvezetőként debütáltam, ami azért  nem kis félelmet és szorongást okozott a magam elé állított elvárások miatt. A jórészt ismeretlen, nagy versenybírói tapasztalattal rendelkező szakemberek vezetőjének lenni igen nagy kihívás.

A fedett pályás szezon végeztével minden bírót ismertem a pályán, ha máshogy nem is, látásból. A néhány verseny alatt voltam jegyzőkönyvvezető, brigádvezető és elnökhelyettes is.

- Az igazi megmérettetés viszont még csak ezek után következett, a budapesti Csapat EB.- Való igaz, a Csapat EB-n jött a következő „nagy  ugrás”: a magasugrás versenyszám karszalagos vezető bírójaként vettem részt a versenyen. Óriási bizalom volt ez felém, de még annál is felelősség teljesebb munkát jelentett számomra.

- Ezután újabb „nemzetközi” élményt hozott a nyár. A MASZ javaslatára részvétel a Young Leaders Forumon Barcelonában.- Augusztusban, az egyik legjobb barátommal, Erdélyi Ádámmal együtt  képviselhettük  a magyar atlétikát - ráadásul az Európa-bajnokság ideje alatt -, a katalán fővárosba. A rendezvény központi témája röviden az volt, hogy nemcsak nekünk van szükségünk az atlétikára, hanem a „királynőnek” is igen nagy szüksége van ránk, a fiatalokra, az önkéntesekre.

Az elhangzottak, a résztvevők, az előadók erőteljes hatással voltak rám és végzős pszichológus hallgatóként próbáltam más perspektívából is hozzátenni a fórum sikeréhez.

- Mi lehetne a mostani beszélgetés összegzése?- Talán az, - ami valószínűleg látszik is rajtam -, hogy nagyon jól érzem magam az atlétika pályán, valahogy úgy érzem, hogy „EZ AZ”, amiből sosem elég. Feltölt, és egészen biztosan szerves része lesz további életemnek is.

fotó: MASZ, ML, Zádor P, TL saját