Beszélgetés ifjabb Mátraházi Imrével

Azt szokták mondani, hogy a név kötelez. Ez nincs másként az édesapja nyomdokait követő ifjabb Mátraházi Imrénél sem, aki nap, mint nap dolgozik az atlétikáért - nemzetköz szinten.

Évek óta nincs olyan világesemény, melyen valamilyen funkcióban ne venne részt. (Pl. az írás megjelenésekor a szingapúri Ifjúsági Olimpián.) Lelkiismeretes munkáját nagy elismerés övezi a világ sportvezetőinek körében.

- Nem túlzás az az állítás, hogy ifjabb Mátraházi Imre élete elválaszthatatlan az atlétikától. Hogyan alakult ki közelebbi kapcsolata a sportok királynőjével?

- Édesapám 1969-ben vitt le a BKV Előre pályára, ahol utána több mint tíz évig szinte mindennap ott voltam, ott éltem. Túl sokra eredményekben nem vittem, de megismertem alaposan a pályák és öltözők világát, élveztem a környezetet, a társaságot.

- A tíz év elrepült. Jött a munka, a versenybíráskodás, és jöttek a rangosabbnál rangosabb versenyek.- Igen. Kezdetben a külkereskedelemben, majd az idegenforgalomban dolgoztam. A versenybírói igazolványom 1974-ből datálódik. Igaz, a „hétköznapi versenyeken” nem bíráskodtam túl sokat, de a 80-as évek nagy eseményein – köztük Európa-bajnokságokon és a Fedett pályás Világbajnokság szervezésében – dolgoztam.

A kilencvenes években ez a „munka” folytatódott, de itt történt egy fontos „valami”: 1997-ben csatlakoztam a hazai Európa-bajnokság szervezőirodájához. Ekkor életemben először teljes munkaidőben csak az atlétikának éltem. Ennek során az európai és a világot átfogó nemzetközi atlétikai életben sok mindent és sok mindenkit megismertem.

Az EB után ugyan visszamentem az idegenforgalomba, de ebben az évben elvégeztem az ATO tanfolyamot és elkezdtem megbízásokat kapni az Európai-, majd a Nemzetközi Atlétikai Szövetségtől is. A 2004-es budapesti Fedett pályás Világbajnokságon a munka mellett újabb nemzetközi kapcsolatokra tehettem szert, és közelebbi ismeretségbe kerülhettem az IAAF-el.

Ekkor már aktívan részt vettem a MASZ Versenybírói és Technikai Bizottságának munkájában és az atlétikai szabálykönyv magyar kiadásának szerkesztésében is.

-  Mikor kezdődött a munka az IAAF alkalmazásában? - A Nemzetközi Atlétikai Szövetségben 2004 végén megüresedett a technikai pozíció és megkérdezték: nem szeretném-e megpályázni az állást. Megpályáztam és pár hónappal később megkaptam a munkát - mint utóbb kiderült huszonhat jelentkező közül választottak ki engem.

- ...és milyen munkakörben?- Technical Manager a beosztásom neve. Végül is technikai vezető és egyben „mindenes”  vagyok, mert más nem foglalkozik technikai ügyekkel az IAAF-nél. Ezek röviden a versenyszabályok, a Technikai Bizottság ügyei, a világcsúcs hitelesítések előkészítése.

A legnagyobb része a munkámnak viszont az IAAF Hitelesítési Rendszerének – pályák, pályaborítások, pályafelszerelések, dobószerek és technológiai berendezések – működtetése és adminisztrálása. A nagyobb versenyek előkészítésében is részt veszek, segítem a technikai delegátusok és a zsűri munkáját. De legjobban a versenyek megtervezését szeretem, a legapróbb részletekbe menően.

- Ha már a nagyobb versenyek szóba jöttek. Kaphatnánk némi betekintést azokról a kontinens vagy – világbajnokságokról, jelentős eseményekről, amelyeken Mátraházi Imre  zsűritagként vagy technikai delegátusként dolgozott?- Fel tudnám sorolni, de a lista túl hosszú lenne. Az egyik legemlékezetesebb versenyem a 2002-es müncheni Európa-bajnokság volt, ahol először voltam zsűri titkár. A 2003-as év is emlékezetes számomra, hiszen abban az évben rendezték az U23-as EB-t Bydgoszczban, Lengyelországban, ahol életemben először voltam technikai delegátus nagy bajnokságon.

Igaz, ezek még az IAAF előtti időkben voltak, de az európai megbízatások a mai napig is megmaradtak, ilyenkor viszont tényleges szabadságra megyek az IAAF-tól. Felejthetetlen élmény volt például a 2006-os felnőtt EB-n is dolgozni technikai delegátusként. Az ITO vizsgát 2005-ben tettem le, majd 2009-ben sikerült megújítanom újabb négy évre.

Amióta az IAAF-nél dolgozom (2005 óta), valamennyi korosztályos és felnőtt szabadtéri és fedett pályás világbajnokságon, valamint a 2008-as olimpián is zsűri titkár voltam. A 2004-es Kongresszus döntése értelmében, a zsűriben mindig kell lennie egy ITO-nak, így a monctoni junior VB-n már zsűritag voltam, és ez várható néhány egyéb versenyen is a jövőben. A legfrissebb élményem a barcelonai Európa-bajnokság, ahol ITO-ként dolgoztam és igazán „testközelből” élhettem át a fantasztikus verseny minden mozzanatát.

- Milyen volt a budapesti Csapat EB-n újra hazai versenyen dolgozni, még ha ez csak pár napig is tartott.- Nagy izgalommal jöttem haza, hiszen évek óta nem fordult elő, hogy ezen a júniusi hétvégén nem volt más megbízatásom. A versenyen jó volt látni a fiatal bírók igyekezetét és az „öregek” nem múló lelkesedését. A versenybírókon és a versenybíráskodáson nem fog múlni egyetlen jövőbeni nagyobb verseny sikere sem Magyarországon.

- Van erre esélyünk?- Színvonalas versenyt csak megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel lehet, illetve szabad rendezni. Mindennek ára van, de csak úgy szabad belefogni, hogy színvonalas versenyt rendezzünk. Tehát megfelelő források nélkül felelőtlenség bármibe is kezdeni.

- Most,  ha szabad, térjünk át egy kicsit a családi életre. A nemzetközi atlétikában dolgozni szép feladat, de bizonyos áldozatokkal is jár. - Ha az ember úgy fogja fel, hogy ez inkább egy életforma, mintsem munka, akkor ez nem áldozat. Persze távol élni az otthontól, a család nagy részétől, a barátoktól nem mindig könnyű.

- ...és Ők hogyan tolerálják a sok utazást, ami a munkával jár?- Szerencsére a mai kommunikációs lehetőségek nagyon „összezsugorították” a világot és nincs olyan nap, hogy a világ bármely pontjáról ne tudnék jelentkezni. Feleségem, főleg az európai utakra, gyakran el tud kísérni, míg két lányunk már a saját életét éli otthon, Budapesten.

- Megköszönve a beszélgetést, záró kérdésként:  ifjabb Mátraházi Imrét milyen célok, ambícióik vezérlik a jövőben is az IAAF-nél?- Szeretem ezt a munkát és a kollégákat is. Változások lehetnek, de én szeretnék a jövőben is a mai munkaköröm közelében, de legalábbis a verseny osztályon és a versenyek tervezésében-szervezésében dolgozni.

A Technikai Bizottságnak folyamatosan fontos feladatai vannak, melyek koordinálásban és a szabályok ápolásában is szeretnék még sokáig aktívan részt venni.

fotó: ML, Zádor P, családi album