Bíró – kicsit másképp

ELTE, büntetőjog, Kúria és atlétika - Beszélgetés dr.Vaskuti Andrással

dr Vaskuti András/mlAz atlétikai élet nélkülözhetetlen résztvevői a versenybírók. A szakértelmet, türelmet, a sportág szeretetét és még sok más fontos tulajdonságot kívánó foglalatossággal, az élet más területén is helytálló fiatalok és régebben volt fiatalok jelentős számban segítik az eseményeket.

Az alábbiakban a honlap látogatói egy olyan sportemberrel készült interjút olvashatnak, aki  büntetőjogot tanít az ELTE ÁJK-n; büntetőbíró volt a Fővárosi Törvényszéken; jelenleg kúriai bíró, emellett pedig atlétikai versenybíróként tevékenykedik. A nem mindennapi kombinációról és sportolói múltjáról kérdezte dr. Vaskuti Andrást az elteonline-hu.

- Hogyan lett Őn versenybíró?- A Károli Egyetemen is tanítottam egy időben, és ott a tanszéki adminisztrátor szobája tele volt atlétikai poszterekkel, plakátokkal, képekkel, így kezdtünk beszélgetni, hogy mi köze van az atlétikához. Kiderült az illetőről, hogy egy veterán távolugró, és ő mesélte, hogy a következő évben Nyíregyházán lesz veterán Európa-bajnokság.

Én elkezdtem interneten nézegetni, így aztán rábukkantam az Atlétikai Szövetség honlapjára, ahol pont írták, hogy atlétikai versenybíró képzés indul a Testnevelési Főiskolán. Gondoltam, hogy ott a helyem. Egy fél éves tanfolyam volt, hetente kellett menni, a végén pedig vizsgát kellett tenni. Ezt elvégeztem, így lettem atlétából atlétikai versenybíró.

- Mit szeret a versenybíráskodásban?- Rengeteg versenyre járok, ilyenkor a fedett pályás szezonban a Syma csarnokban rendezik a versenyeket, minden hétvégén ott vagyok, de nem a fedett pályás szezon, ami igazán érdekes, hanem amikor stadionban vannak a versenyek, amikor jó idő van, süt a nap. Március végén itt lesz Magyarországon a veterán Világbajnokság, szintén a Syma csarnokban rendezik, most erre készülök nagyon.

Nekem ennyi közöm maradt az atlétikához, és ez így elég is. Itt semmi szubjektív nem számít, nincs manipuláció, itt tényleg az idő, a gyorsaság, a magasság, a távolság számít, ezek mind objektív körülmények. Nagyon jól esik a rengeteg irodai papírmunka, olvasás után a számítógépektől néha kiszakadni.

dr Vaskuti András/ml

- Ön régebben atletizált, ami a mai napig része az életének. Hogyan ismerkedett meg a sportággal?- Amikor 14 éves voltam, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban voltam elsős. Az akkori tornatanárunk levitt minket a közeli Honvéd-pályára, és ott mindenkinek futni kellett 400 métert. Az akkori vezetőedző – Rózsavölgyi István, híres atléta volt – kiválasztotta azokat a fiatalokat, akiken látta, hogy jól mozognak, akikben látott fantáziát. Így kerültem én az atlétika közelébe.

- Hogyan teltek a sportolói évek?- Nagyon kemény edzéseink voltak, heti négyszer három órák. Úgy gondoltam, hogy nem tudom sokáig összeegyeztetni a tanulással, ezért átigazoltam egy kisebb egyesületbe, ami ma már nem létezik. Ez nagyon barátságos volt, ott volt a Dagály strand mellett, és mivel nem volt külön öltöző, a strandra jártunk átöltözni, ez viszont azzal az előnnyel járt, hogy az edzések után ott lehetett úszni, fürödni, szaunázni. Rendszeresen jártam, már csak hetente háromszor másfél órát, ami pont teljesíthető volt.

- Mi a nagyobb szenvedély, a jog vagy a sport?- Egyik nélkül se tudnék élni. A jog is nagyon sok örömöt okoz, inkább abban értem el sikert, mint a sportolói tevékenységben, de szerintem a sportban nem csak az számít, hogy érmet szerezzen az ember, hanem a mindennapi aktív tevékenység, a mozgás nagyon fontos. Kettéválasztanám: van a bírói munka, amiben sok sikert elértem, most a Kúrián egy csapatnak vagyok a tagja – itt nem az egyéni szám az érdekes, mint korábban volt -, de ez a munkám, az összes többi hobbi.

Hobbi a tanítás is, és pontosan azért nagyon jó nekem a sportpályához hasonlóan, mert itt nem bűnözőkkel vagyok körülvéve. A büntetőbíró mégis csak a bűn világával találkozik nap, mint nap, viszi haza, szinte nem tud elszakadni ettől. Ellenben az egyetemi oktatás és a sportpálya az a terület, ahol minden olyan tisztának tűnik számomra.

dr Vaskuti András/ml

- Fedezett fel párhuzamot a két bírói pálya között?- Ez érdekes kérdés, mert ritka, hogy valaki 24 órában bíró, de nem én vagyok az egyetlen bíró az atlétikában. Dr. Tölg-Molnár László  most ment nyugdíjba, de 15-20 éven keresztül volt polgári bíró, a Pest Megyei Törvényszéken, majd a Fővárosi Ítélőtábla bírója volt, és ő volt az Atlétikai Versenybíró Testület elnöke. Tehát vagyunk így ketten is, csak én vagyok a büntető-, ő meg a polgári bíró.

De más a pulpituson ülni és ítéletet mondani, és megint más egy verseny. Az atlétikában bármilyen verseny lebonyolításához minimum ötven, ha nem száz bíró is kell. Távolugrás, magasugrás, súlylökés, futó számok – ez mind párhuzamosan zajlik. Én leginkább távolugrásnál vagyok, de ehhez is több bíró kell: aki a homokban van, aki a szalag másik végén áll, aki a jegyzőkönyvet vezeti, aki a szelet méri, aki a versenyzőket szólítja, így hat-hét bíró mindenképpen kell egy számhoz is.

Tehát látható, hogy itt gyakorlatilag egy kis pont vagyok az egész rendszerben, ahol nem feltétlenül kell mindig döntéseket hozni. Különösen, amikor nem is én vagyok a vezető bíró, hanem csak a homokban guggolok, és például 146 versenyző esetén – akiknek van három ugrása – nem olyan kevés fizikai munka egy nap 400-szor, 500-szor leguggolni és felállni. Egy-egy ilyen komolyabb verseny után ez nagyon komoly izomlázat tud okozni, és ha nincs jól bemelegítve, könnyen meg is sérülhet az ember.

Persze van, amikor döntéseket kell hozni attól függően, hogy adott versenyen az adott bíró milyen funkciót lát el. Itt is egy állandó kontroll alatt vagyunk, mert az edzők szintén ott vannak, és a versenyzők érdekében ugyanúgy bekiabálnak, beszólnak, ahogy a terheltek hozzátartozói teszik a megjegyzéseket. Csak amíg a tárgyalóteremben egy „Atyaúristen” vagyok, addig a versenypályán egy senki, akinek bármit lehet mondani. Szóval egy kicsit más, de nagyon jól kiegészíti egymást a kettő…( Böcskei Balbina/ elteonline.hu írása alapján) 

A teljes beszélgetés  ITT  olvasható

dr Vaskuti András/ml

foto: ML

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2019 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.