A Vasas pályán kezdődött…

A vezető versenybírók február végi tanácskozásán  a megjelentek Kopcsay Pétert választották meg a MASZ Versenybírói bizottság elnökének.

A több évtizedes atlétikai múlttal rendelkező sportember a bíráskodáshoz való kapcsolatáról, emlékezetes feladatairól, terveiről beszélt a masz.hu kérésére.

- Már versenyzőként is érdekelt az atlétikának a versenybírói oldala, 13 éves lehettem, amikor az Olimpiai Csarnokban összekötőként már közreműködtem versenyeken.

Gimnazista koromban végeztem el a Mészáros Feri bácsi által szervezett versenybírói tanfolyamot, nekem is hihetetlennek tűnik, de idén pont 30 éve már, hogy levizsgáztam.

Először kerületi diákversenyeken tevékenykedtem bíróként, eleinte a budapesti szövetségtől, később már a MASZ-tól is rendszeresen kaptam a versenymeghívókat. Végigjárva a kötelező minősítési lépcsőket, 1988-ban tettem sikeres országos vizsgát.

A MASZ versenybíró bizottságába 1996-ban választottak be, három éve – dr. Tölg-Molnár László és Gál László lemondása után – a bizottság elnökhelyettese lettem, most pedig elfogadtam a megtisztelő felkérést az elnöki tisztségre.

- Az atlétikával ötödikes koromban kerültem kapcsolatba, testnevelő tanárom, Pignitzky Péter négy -öt tehetséges gyereket kiválasztott és levitt a Pasaréti úti Vasas pályára – én is közöttük voltam.

Hosszú éveken keresztül Küsmődi Árpád csoportjában sportoltam, majd az utolsó két évben Balogh Györgyi volt az edzőm.

A versenyzést 18 éves koromban fejeztem be. A Vasasban emlékezetes éveket töltöttem el: az edzések, versenyek, edzőtáborok, sok szép élményt adtak. Serdülő „A” korosztályban Budapest bajnokságot nyertem 300 gáton, ifiként tagja voltam az OB bronzérmes 4x400-as váltónak.

A sportos életmódtól a későbbiekben sem szakadtam el, kezdetektől részt veszek az Olimpiai Ötpróba eseményein, indultam triatlon versenyeken, túl vagyok több mint húsz Balaton-átúszáson, rendszeres résztvevője vagyok a Vivicittának, a Nike félmaratonnak és egyéb utcai futóversenyeknek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 2002-ben lefutottam a maratont.

- Szerencsésnek mondhatom magam, mert fiatal bíróként közreműködhettem a Népstadionban akkor évente megrendezett, világsztárokat felvonultató Budapest Nagydíjakon, valamint a régi Budapest Sportcsarnokban lebonyolított fedett pályás versenyeken, az 1983-as és 1988-as EB-n és az 1989-es VB-n.

Ezt követően már jelentősebb feladatokat is kaptam az itthoni rendezésű nagy eseményeken, így a pályabírók vezetője voltam az 1994-es Mezei VB-n, a távolugró brigád vezetőjeként dolgozhattam az 1998-as EB-n, a 2001-es Európa kupán, a 2004-es fedett pályás VB-n, a 2007-es debreceni U23-as EB-n és a 2010-es Csapat EB-n.

A 2010-es nyíregyházi Veterán EB-n pedig az ugrószámok főbírája voltam. Az egyedi hangulat miatt emlékezetesek a Bécs-Budapest versenyek, 1992 óta közreműködtem valamennyin. Rendkívüli élmény volt a tavalyi évben, hogy tagja voltam annak a 10 fős magyar versenybírói csoportnak, akik az olasz bírói testület meghívására részt vettek az Európai Veterán Játékokon az olaszországi Lignanoban.

- Az utóbbi időben - a nehéz gazdasági helyzet miatt - drasztikusan csökkenteni kellett a versenybírók létszámát egy-egy versenyen, így a meghívott bíróknak minden esetben maximális precizitással kell végezni a munkájukat. Az elmúlt három évben nagyon látványos volt a fiatalabb korosztály bekapcsolódása a versenybírói munkába. Sokan közülük egyre komolyabb vezetői beosztásban is remekül megállták a helyüket.

Természetesen ehhez az kell, hogy a tapasztalt kollégák mellett, az ő munkájukat figyelve, az apró „trükköket” ellesve tegyenek szert minél nagyobb gyakorlatra a versenyeken. Csak a saját példámat említem, annak idején a távol-hármas brigád tagjaként nagyon sokat tanultam Simonyi Tibi bácsitól a brigádvezetői munkáról.

- Évek óta szó van már a magyar versenybíró-képzés és vizsgáztatás összehangolásáról az IAAF bíró képzési rendszerével. A nemzetközi TOECS oktatási rendszerhez való csatlakozás esetén egy itthoni képzésen való sikeres részvétel az első lépés lehetne a nemzetközi versenyeken közreműködő bírói csapatba való bekerüléshez. Remélem, hogy hamarosan meg tudjuk valósítani a rendszerhez való csatlakozást.

Az idei év legjelentősebb feladata lesz decemberben a Mezei EB megrendezése a szentendrei Skanzenben. A főpróbának is számító Mezei OB-n már tapasztalhatták a közreműködő kollégák, hogy milyen komoly próbatétel vár mindnyájunkra. Az elmúlt évtizedekben már sok eseményen bizonyított a magyar versenybírói gárda, biztos vagyok benne, hogy ezen az eseményen is magas szakmai színvonal fogja jellemezni a munkánkat.

- Magamról? Az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán szereztem diplomát 1986-ban, azóta folyamatosan a szakmámban dolgozom. Jelenlegi munkahelyem a Főpolgármesteri Hivatal, ahol műszaki főtanácsos vagyok. Feleségemet is az atlétikának „köszönhetem”, Andival egy mezei versenyen ismerkedtünk meg.

Három gyermek büszke apukája vagyok, Zoli fiam idén érettségizik, Tamás fiam most kezdte a középiskolát épületgépész szakon, Krisztina lányom pedig a nyáron lesz két éves. Lassan már 15 éve, hogy Budapestről kiköltöztünk a közeli és csodálatos fekvésű Pilisborosjenőre.

A család és a munka mellett a sportolás és az atlétika tökéletesen kitölti az életemet. Remélem, hogy a Versenybíró Bizottság elnökeként a MASZ vezetésével együttműködve sikerül eredményes munkát végezni a magyar atlétika szolgálatában. (KP-ML)