Gál László írása

Hol a határ, meddig lehet elmenni a szabályok által nem, vagy kevésbé egyértelműen meghatározott területeken? Egy kis elmélkedés az íratlan, vagy „szokásba vett” szabályokról. Jobban megvilágosodik a kérdés, ha néhány példán keresztül próbálom kibontani azt, ami engem, mint gyakorló versenybírót / esetenként a versenybíróság elnökét/zavar és töprengésre késztet.Lássuk az első példát:

A versenykiírás tartalmaz előfutamot és döntőt, igen ám, de a kevés számú induló miatt az előfutam idejében kerül sor a döntőre. / sajnos egyre gyakrabban előforduló eset, már-már bajnokságokon is/

Szokás, amennyiben a versenyzők/vagy edzőik/ kérik, egy un. „második futást” engedélyez a versenybíróság elnöke. Milyen szabály alapján teheti meg ezt az elnök? Mit ér ez az eredmény? Csúcs, szint, vagy csak ranglista eredményként hitelesíthető? ...

A teljes írás  ITT    olvasható