Varga László 90 évesen is a versenybírók között

A mai is aktív ünnepeltet születésnapja alkalmából Gál László kereste fel a masz.hu olvasói nevében. Az alábbiakban olvasható beszélgetésük az elmúlt évtizedekről, a sport, a sportág szeretetéről.

A még 90 évesen is aktívan dolgozó Varga László 1920. február 26. –án született Budapesten. Hihetetlen, de igaz, hogy néhány nap múlva kilencven éves lesz. Mi alig 60-70 évesek, akik évtizedek óta ismerjük, tudjuk, hogy hány éves, de nem hisszük el. Aktivitását, fürgeségét, szellemi frissességét látva csak csodálkozunk és irigykedünk. Ennek próbáltan utána járni.

- Mi a titka, hogy ilyen szellemi és fizikai kondícióban sikerült megérni ezt a szép kort?- Semmi ajzószer és távolmaradás a nőktől. Ez nem éppen sablonos válasz. Csodálkozásomat látva kicsit bővebben kifejti. - Soha nem voltam rabja sem az alkoholnak, sem a női nemnek. Alkoholt szinte sosem ittam, és házas is csupán néhány évig voltam. A 90 év már „szép” kor, ezt 90 000 Ft - al az önkormányzat is elismeri-  említette kicsit büszkén interjú alanyom.

- Térjünk vissza a kezdetekhez. Hogy kezdődött a kapcsolatod a sporttal? - 1937- ben a leventék között sífutókat toboroztak, jelentkeztem, szinte már az első alkalmak egyikén a legjobbak közé tartoztam, 10. lettem egy felmérő versenyen. Így bekerültem a síelő csapatba. Csak megjegyzem, hogy csapattársam volt a későbbi kalapácsvető olimpiai bajnok Németh Imre is, de Ő lesikló volt.

Aztán amikor 1941-ben sorkatonai szolgálatra hívtak be, ott azonnal síoktató lettem. Mindez kezdődött 1937-ben Kolozsváron és Budapesten fejeződött be 1945-ben. A háború után kicsit távol kerültem a sporttól, a síeléstől, volt más dolog is és erre az időszakra esik a házasságkötésem és leányom születése.

Távolmaradásom a sporttól nem tartott sokáig, mert 1952 –ben, az egykori levente társak hívására már a BÁSTYA sífutója voltam. Olyannyira jól ment a sífutás, hogy 1953-ban megszereztem első országos bajnoki helyezésem, az öt fős csapatversenyben III. helyen végeztünk az OB-n. Az 1953-ban megszűnt BÁSTYA után a Vörös Lobogóba folytattam a síelést, amit 1958-ban mint MTK-s fejezetem be.

- És az atlétika ? Hogyan kerültél kapcsolatba sportágunkal?- Mint sífutó az akkori a Vörös Meteor pályán végeztem a futóedzéseket és felfigyelt rám az ott edzősködő Tompai Olivér, és kevés hosszútávfutó lévén leigazolt az egyesületbe.  Indultam az akkor igen népszerű csapatbajnokságokon. Az egyik legtöbb pontot szerző versenyzője lettem a szakosztálynak.

De nem ez volt az első kapcsolatom az atlétikával, mert mint sífutó az 1965-,1966 –os év két nagy

atlétikai eseményén, az Universiadén és az Európa Bajnokságon már versenybíróként segítettem a rendezést. Ettől kezdve szinte folyamatos volt a kapcsolatom az atlétikával.

A 70-es években az Építők, majd a VOSE szakosztályában dolgoztam, esetenként mint az atléták vezetője. De a VOSE-ban hozzám tartozott a labdarúgás és a kézilabda is. Ez tartott 1980-ig, nyugdíjba vonulásomig.

- Mint atléta milyen eredményt értél el?- A közép és hosszútáv futás és gyaloglás szinte minden számában indultam, 800 méetrtől az 50 km-es gyaloglásig. Itt a gyalogló csapatunkkal az OB.-n III. helyezettek lettünk, én egyéniben VIII. voltam.

A 20 kilométert két órán belül gyalogoltam és emlékszem, egy debreceni gyalogló verseny volt az utolsó, ahol indultam.

- Kicsit avass be bennünket a civil életedbe is.- 1938-ban harisnyakötő szakmunkásként szabadultam és bevonulásomig dolgoztam a szakmámban. Tudod, azokat a hátul varrott harisnyákat csináltuk. /?/ A háború után, 1952-és 59 között „pénzbeszedő” voltam, ez már „sportállás” volt, mert a BÁSTYA egyesület segítségével lettem a NOVA Irodalmi Intézet pénzbeszedője.

Miközben az egyesület másodedzője is voltam. A 70-es években egy mélyépítő vállalat munkavédelmi és tűzvédelmi vezetője lettem, de ehhez el kellett végezni a munkavédelmi főiskolát. Már több mint ötven évesen kerültem ismét az iskolapadba. De voltam - már nyugdíjasként -, először a VOSE-ban, majd a honvédségnél kazánfűtő is.

- Kaptál valamilyen elismerést a sportban végzett munkádért?- Igen a Magyar Atlétikai Szövetség és a Budapesti Atlétikai Szövetség Díszoklevelével tüntetett ki.

- A beszélgetés zárásaként engedd meg kedves Laci bácsi, hogy a magyar atlétatársadalom nevében 90. születésnapod alkalmából jó egészséget és még sok együtt lebonyolított atlétikai versenyt kívánjak – a Tőled megszokott aktivítással  és munkabírással.(Gál László)

fotó: ML, Varga László albumából