Emlékezés a nagysikerű 1998-as Atlétikai Európa bajnokságra

„Napra pontosan - 1998. augusztus 23-án – amikor az első tűzijáték rózsa megjelent az égbolton, nekünk véget ért az emlékezetes szabadtéri Atlétikai Európa-bajnokság – eleveníti fel alább olvasható írásában a 15 évvel ezelőtti a sikeresen megrendezett eseményt az akkori versenyigazgató, Gál László.- … akkor csak annyit mondtunk: megcsináltuk!  Akkor nem tudtunk igazán felszabadultan örülni, talán a fáradtságtól, talán a feszültségtől, csak álltunk és néztük a fényeket a stadion fölött…”Az élmény azóta is maradandó mindenki számára, aki szervezőként, közreműködőként, versenyzőként, nézőként részese volt az Európa bajnokságnak.

A hatnapos versenyen 46 szám került megrendezésre, itt szerepelt először a programban a női rúdugrás, kalapácsvetés és az 5000 méter.

A kor legnagyobb atlétáit láthatta a közönség a Népstadionban. Olyan top versenyzőket, mint Colin Jackson, Jonathan Edwads, Robert Korzienowski, Lars Riedel, Irina Privalova, Heike Dreichsler, Sonia O’Sullivan  és társaik. A felsorolás még hosszan folytatható, és a sportág hazai barátai számára az is örömteli volt, hogy a magyar csapat is jól szerepelt.

Az Európa bajnok Gécsek Tibor és az ezüstérmes Kiss Balázs vezetésével összesen 15 döntős helyezést szereztek legjobbjaink.

A máig szép élményt adó 17. Atlétikai Európa bajnokság  szervezését, lebonyolítását felidézve írta Gál László az alábbi visszatekintő sorokat:

Emlékszel?Napra pontosan - 1998. augusztus 23-án – amikor az első tűzijáték rózsa megjelent az égbolton, nekünk véget ért az emlékezetes szabadtéri Atlétikai Európa-bajnokság.Emlékszel, akkor csak annyit mondtunk: MEGCSINÁLTUK!  Akkor nem tudtunk igazán felszabadultan örülni, talán a fáradtságtól, talán a feszültségtől, csak álltunk és néztük a fényeket a stadion fölött.

Ugye emlékszel mekkora siker volt, ugye emlékszel mennyit dolgoztunk, ugye Te is úgy érezted: megérte! Maradandó élmény volt mindnyájunk számára.

A 15 évvel ezelőtti boldog pillanatok felidézésekor ne feledkezzünk meg azokról a társainkról, kik már nem emlékezhetnek velünk.

Mi emlékezzünk most egy főhajtással a Szervező Bizottság közvetlen munkatársaira. Schulek Ágoston, Mátraházi Imre, Mindszenty János, Nyerges Mihály, Jeszenszky László, Gyulai István, Zsivótzky Gyula, Csépe Imre, Máhrer Emil időt és fáradtságot nem ismerő munkájára.

És emlékezzünk sokakra, Bánhidi Bélától Légrádi Margit nénin át, akik sajnos már szintén nem lehetnek itt velünk.

Emlékezzünk azokra a kedves, meghitt SZB „ülésekre”, melyeket Besenyei Gabi készített élő, s Ágoston tartott, legyen az névnap, vagy Karácsony, vagy Húsvét. Emlékszem az EB-t megelőző tanulmányutak hangulatára, hasznosságára Helsinkítől - Göteborgig.

Emlékszem a korábban nem ismert, de a munka alatt szoros közösséggé formálódó munkatársainkra: Naményi Lacitól Seláf Szabolcsig, vagy Sákovics Lidiától Makszin Ágiig, milyen klasszul összekovácsolódott csapat lettünk.

Emlékszel a versenybírói értekezletekre; az előkészületekre; a versenybírók csodálatos teljesítményére?  Néhány - kevés versenybírói tapasztalattal rendelkező fiatal, „mélyvízbe” kerülve, hogy megállta a helyét!....     Gál László teljes írása   ITT  olvasható